Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

IV. fejezet Az élet megindulása a második világháború után Somogyban

A községek után a járások vezetői folytatták a tiltakozásokat. Amikor a közellátási miniszter a jóvátételi sertéshús biztosítására a megye területén az 1945. esztendő utolsó negyedére 40Ô0 sertés hatósági igénybevételét rendelte el, a marcali járás így tiltakozott: „Ha a kivetett kontingenst teljes egészében be kell szolgáltatni, úgy a gazdáknak egyetlen darab hízóját és utolsó anyagöbéjét is le kell adni."

210 A tabi járás főjegyzője 1945. december 5-én a következőket jelentette az alispánnak: „Járásom községei a negyedik negyedre kivetett terményt, illetve élelmet beszolgáltatni képtelenek, mert a járás terhére olyan nagy mennyiségű termény beszolgáltatása lett kivetve egyes termény nemekből, hogy annak beszolgáltatása esetén a lakosságnak saját szükségletére semmi készlete nem marad vissza és vetőmagot sem tud magának tartalékolni a tavaszra."

211 À járási főjegyzők azt is szóvá tették, hogy néhány terményből olyan horribilis mennyiséget vetettek ki, amennyi nem is termett a járásuk területén. A bonyolult kérdés-komplexus megoldása érdekében figyelemreméltó kezdemén>ezéssel állt a közellátási kormánybiztos, a közellátási felügyelőség, az alispán és a Járási Nemzeti Bizottság elé — a jóváhagyás utólagos elnyerése reményében - a szigetvári járás főjegyzője 1945. szeptember 15-én, hogy október 1-től olyan Járási Jóvátételi Alapot létesít, amelynek az a célja, hogy „a járásnak minden rendű és rangú polgára egyformán részesüljön a fegyverszüneti, illetőleg a jóvátételi szállítások kifizetési költségeinek viselésében", s így az összes terheket az „adóalapok arányában" vetik ki a járás valamennyi községére.

212 A barcsi járás után a csurgói járás is tiltakozott a beszolgáltatási terhek növekedése miatt, s arra hivatkozott, hogy már a második és a harmadik negyedévi húsbeszolgáltatásnak is csak úgy tudott eleget tenni, hogy a beadott szarvasmarhák egy részét az igából fogták ki a falu lakosai. A járás az utolsó negyedre kivetett 815 q szarvasmarhát, 166 q zsírt és 50 q olajat „elképesztő mennyiségnek" tartotta. Tarany község is azt jelentette a nagyatádi járásból, hogy „a jármos tehenek 50%-a be lett szolgáltatva" ... „a 35 tehénfogat helyett már csak 14 tehénfogat maradt a faluban."

213 Fentebb már idéztük a barcsi járás összesített állatkimutatásaiból is azt a szomorú tényt, hogy az 1945. évi szeptemberi állatösszeírás a növekvő beszolgáltatások következtében — különösképp sertésből és szarvasmarhából - már jóval kevesebbet tudott felmutatni, mint a tavaszi első állatösszeíráskor. Majd, amikor Somogy megye Nemzeti Bizottsága is látta, hogy a községek és a járások részéről ilyen heves tiltakozások futnak be az alispánhoz, 1945. november 25-én tartott ülésén elhatározta, hogy a politikai pártok két-két tagjának a delegáltjaiból és a községi elöljárókból beszolgáltatási bizottságokat kell alakítani minden községben a beszolgáltatás igazságos és arányos voltának a megállapítására. A községek és a járások után a megye is elkészítette újabb tiltakozását a kormányzatnál. Először 1945. július 25-én tiltakozott a közellátási miniszternél a harmadik negyedévi kivetés ellen. Az 1945. november 24-i újabb előterjesztésében az alispán határozottan leszögezte: „Felelősségem teljes tudatában állítom, hogy a kivetett mennyiség a vármegye teljesítő képességét meghaladja." Az alispán - indokában - hivatkozott a főváros és más ipari gócpontok lakossága részére összegyűjtött és átadott terményekre, az aszályos esztendő rossz