Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

IV. fejezet Az élet megindulása a második világháború után Somogyban

úgy határozott, hogy a közbiztonsági szervekbe csak olyan feddhetetlen életű és katonaviselt elemeket szabad toborozni, akik a múltban semmiféle szélsőséges pártnak nem voltak a tagjai. Az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a karhatalom egységes megszervezésére vonatkozó rendeletei (a 13/1945. és a 5007 1945. BM. számúak!) alapján a megye területén a közbiztonsági szolgálatot 1.) a megyei csendbiztos őrsökkel, 2.) a községi rendőrségekkel és végezetül 3.) a polgárőrségekkel kívánták elláttatni. 1945. március 22-én a főszolgabíráknak kiadott CS. 13.067/1/1945. számú alispáni rendelet szerint a megyében 14 csendbiztos őrsöt állítottak fel. Kaposvári járás: 1. Mernyc, 2. Zselickisfalud, 3. Gálosfa, 4. Taszár. Igali járás: 5. Igal, 6. Gölle, 7. Andocs, 8. Felsőmocsolád. Tabi járás: 9. Tab, 10. Karád, 11. Balatonszárszó (az őrs Szólád községben működött), 12. Som. Lengyeltóti járás: 13. Somogy vár. Szigetvári járás: 14. Szentlászló. A felsorolt őrsöket — Kaposvár székhellyel - egy 8 főből álló nyomozó őrs egészítette ki. A községi rendőrség felállítására csak a nagyobb községekben került volna sor, amelyekben az önkormányzati szervek szabályrendelettel szervezték volna meg azokat. A falvakban működő nemzetőrséget pedig egységesen polgárőrségre keresztelték át. Míg a csendbiztosok és a községi rendőrség tagjai egyenruhában látták el szolgálataikat, addig a polgárőrség tagjai civil ruhában tették ugyanazt, karszalag viselésével. A községi képviselőtestület által kiválasztott polgárőrök száma, 300-300 lakos után, kettő-kettő falvanként. A polgárőrségnek elsőrenden az volt a feladata, hogy a községek bel- és külterületein portyázva, akadályozza meg a bűncselekmények elkövetését, s az elkövetett bűncselekményekről pedig azonnal értesítse az illetékes csendbiztos őrsöt. Amíg a Kommunista Párt egyre több energiát áldozott a népi demokratikus rend egyik legfőbb szakigazgatási szervének, a „demokrácia öklének": a rendőrségnek a megerősítésére, addig a megye alispánja - mint fentebb is mondottuk az általános új közbiztonsági szervezet keretei között továbbra is fenn akarta tartani a csendőrséget, a cégtábla - csendbiztosság - lényegtelen átfestésével. Mindez a Megyei Nemzeti Bizottságnak a figyelmét sem kerülte el, s itt hangzott el - az 1945. február 16-i ülésen - az első bizalmatlansági indítvány Kovács József (FKP) bizottsági tag részéről: „Teljesen bizalmatlan a községben működő csendőrökkel szemben - olvasható az ülés jegyzőkönyvében - akik tulajdonképpen kivétel nélkül hűségesküt tettek Szálasinak és ezzel megmutatták, hogy a letűnt remiszernek a hívei. Ezt egyébként minden egyes ténykedésükkel be is bizonyítják, mert a nemzetőrség jelállításánál, ami még mindig az ő kezükben van, valamint a közmunka kirendeléseknél is, éppen politikai pártállásuknál fogva igazságtalanul járnak el és a jobboldali irányzatú polgárságot, a más pártállásúakkal szemben mindig előnyben részesítik. Kéri a Nemzeti Bizottságot arra is, hogy intézkedjék abban az irányban is, hogy azok a csendőrök., akik a megszállás elől menekültek és bujdostak, most pedig látják, hogy megtorlás nélkül rejtekhelyeikről előjöhetnek, továbbra a községekben irányító és vezetőszerephez ne juthassanak! Az alispán sürgetésére a Megyei Nemzeti Bizottság többször is szorgalmazta a megyei karhatalmi szervezet mielőbbi kiépítését és az új csendbiztosok (próbacsendbiztosok) felvételét. Ám, csakhamar tudomására jutott a Nemzeti Bizottságnak az is, hogy a volt csendőrök és csendőrtiszthelyettesek is jelentkeztek