Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

II. fejezet A menekülő nyilas megyei, járási és községi közigazgatás összeomlása

gel és nemzetszolgálattal „mindhalálig" megvédi" Somogy földjét „Ha kell és szükség lesz rá - hangoztatta az olcsó demagógia - az utolsó csepp vérig küzdeni fogok szűkebb hazám, Somogy ősi földjéért" .. . „Én ott állok az élen és példát mutatok az elszántságban." A hadműveleti kormánybiztos „példamutató" elszántsága mindössze csak két napig „védte" Somogyot, miután november 30án, a megye és a város tisztikarának vékony rétegével, véglegesen elhagyta a megye esi földjét. A megye nyilas közigazgatási hatóságainak a működése, a megye székhelyének 1944. december 2-án történt felszabadulását megelőzően a Vörös Hadsereg közeledésének a hírére - már három nappal korábban - megszűnt A nyilas főispáni hivatalban 1944. november 26-án. az alispániban pedig november 29-én iktattak utoljára. A közrend 1944. november 29-én, a kitelepítés napján teljesen felbomlott, s a nyilas párt által vezetett csőcselék betörte és kirabolta a gettót,

22 ahonnan a zsidókat már 1944. július 5-én és 6-án Lengyelországba és Németországba elhurcolták.

23 Még december 1-én a reggeli órákban megkísérelték a város pénztárát is feltörni, azt azonban a város tisztviselői - dr. Horváth József pénzügyi tanácsossal az élen - megakadályozták^ A nyilas megyei apparátus a megy eszékhely elhagyása előtti utolsó aktusként hozzálátott - a „háborús gazdálkodással és a polgári kiürítéssel járó különleges tennivalók elvégzéséhez oly szükséges forgótőke" - véghatározatban történő biztosításához. A felszabadító csapatok gyors előnyomulása következtében bekövetkezett pénzügyi csőd „készpénzből álló forgótőke" biztosítására sarkallta - még a megye elhagyása előtt - a nyilas vezetőket. Ezért a közigazgatás zavartalan biztosítására a megye közúti alapjának a kaposvári pénzintézeteknél levő folyószámla betétjeiből kétmillió pengőt vett igénybe a helyettesítéssel megbízott alispán a főispán-hadműveleti kormánybiztos jóváhagyásával.

:,> A hatalmas összeg felvétele után Vígh Imre főispán rendeletére, „nyílt paranccsal" hagyta el 17 megyei és járási, valamint néhány városi tisztviselő 1944. november 30-án Kaposvár városát az Országos Elhelyezési Kormánybiztos 62 1944. számú rendeletére, amely Sümeget jelölte ki „kiürítési és felvevő területként" a számukra.

2t; A hatóságok kitelepítésével szinte egyidőben és párhuzamosan folyt a polgári lakosság kitelepítése is. A kitelepítő hatóságok a kényszerkiürítés rémével fenyegették a város lakosságát is s halálbüntetés terhe mellett rendelték el s hajtották végre a közhivatalok kitelepítését. Farkas János pénzügyőri felügyelő, később a Megyei Nemzeti Bizottság előtt azt vallotta, hogy a város kényszerkiürítésekor napi 20 km-es gyalogutat kellett vállalniuk a menekülőknek, miután járművek a kiürítés végrehajtására nem álltak kellő számban rendelkezésre,

27 A kiürítési parancsot egyébként az Üj Somogy 1944. november 29-én utoljára megjelenő számában tették közzé. „Közlöm a város közönségével - hangzott dr. Tóth János polgármester felhívása - hogy a város önkéntes kiürítése elrendeltetett Ennek értelmében felhívom a város közönségét hogy azok a nők és gyermekek, akik a várost elhagyni óhajtják a saját maguk által megszerzendő járműveken, vag) gyalogosan, ezt minél előbb tegyék meg. Kaposvár város felvevő területe a sümegi járás. Útirány: gyalog és lefogattál Kaposvár-MezőcsOkonya-Fajsz-Marcali-Balatonszentgyörgy-Keszthely-Zalaszántó-Sümeg. Gépjárművel: Kaposvár-Balatonboglár-Baiatonszentgyörgy-Keszthely-Sümeg. Kaposvár, 1944. nov. 29." .. 27