Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)
II. fejezet A menekülő nyilas megyei, járási és községi közigazgatás összeomlása
Kaposvár lakossága a kényszerkiürítés fenyegető rémét azonban nem vette készpénznek, mindössze 1000-1500 lakos hagyta el a várost, miután a fasiszta érzelmű és a nyilas propaganda hatása alá került, a kiürítési parancsot szabotálni nem merő, de a harci eseményektől rettegő lakosság által elhagyott lakások száma mindössze 661 volt az 1945. május 4-i összeírás alkalmával a városban. 28 1944. november 29-én indult útnak nyugat felé a megye egyetlen katonakórháza is, az 533-as. A kitelepítés végrehajtására, a mosdósi csendőrőrs által kézbesített parancsot még a batéi parasztok is megtagadták, közülük tizenöten nem is voltak hajlandók fogataikkal a kórház felszerelését a kaposvári pályaudvarra szállítani. Ekkor menekült - c kórházvonat után - a kaposvári pályaudvarról utolsó előttiként kigördülő szerelvényen az a katonai robbantó alakulat is, amely már csak néhány feladatot tudott végrehajtani a taszári repülőtéren, miután a Vörös Hadsereg gyors előrenyomulása következtében a Kaposvárdombóvári vasúti vonal mentén levő 40-es őrháznál nem tudta már a hidat felrobbantani, (E katonai kórházvonat 1944. december 22-éig Zalaegerszeg és Pinnye között, a nyílt vasúti pályán vesztegelt, mivel Sopron súlyos bombázása miatt útját továbbfolytatni nem tudta. Csak a vasúti pálya újraépítése után indulhatott tovább a szállítmány Ausztrián keresztül délnémetországi kitelepítési helyére: Landshutra, ahova 1944. december 25-én meg is érkezett.) 29 November 29-én és 30-án a kaposvári üzemekben - a várost felszabadító hadicselekmények ágyú- és gépfegyver ropogásának közeli zaja közepette - megkezdték, a zárolt zsidó textilüzletek ruhaanyagának a gyári alkalmazottak részére történő kiosztását, amelyet, a hadiesemények gyors fordulata következtében, már befejezni nem is tudtak. A november 30-áról december 1-ére virradó éjszakán a Kaposvári Cukorgyár melletti szövetkezeti épületbe - amelyben a textíliák voltak felhalmozva - a németek beszállásolták magukat s feltörték azokat a helyiségeket, amelyekben a ruhaanyagokat tárolták s amelyeknek nagy részét elrabolva, gépkocsikkal ismeretlen helyre elszállítottak. 30 A nyilaskeresztes főispán és hadműveleti kormánybiztos - a nyilas alispáni hivatallal - előbb Sümegre, később Nagykanizsára telepedett, A megyei tisztviselők a sümegi főszolgabírói hivatalba nyertek beosztást. így 1944. november 29-e és 1945. január 10-e között ténylegesen szünetelt a nyilas alispáni hivatal működése, több mint egy hónapon keresztül - a megye nyilas törvényhatóságának nem volt semmiféle hivatali működése és hatósági tevékenysége. Ekkor a főispán - a frontok átmeneti megmerevedése következtében - részben személyi hiúságának legyezgetésére, részben ügyintézési jogkörének a felelevenítésére Nagykanizsán megszervezte az alispáni hivatalt, átmenetileg először egy kisebb szállodában, március második hetétől kezdve pedig új hivatali helyiségében: a Csengeri út 27/a. szám alatt. Innét „igazgatta" a csurgói, a kaposvári, a marcali és a nagyatádi járások még német megszállás alatt álló községeit. Az alispáni hivatalnak «bbol az időszakból - irat nélkül - hátramaradt egyetlen iktatója szerint 1945. január 10-én kezdték el az iktatást Nagykanizsán, egyes sorszám alatt. Itt a hivatal összesen 368 ügydarabot iktatva, március 29-ig működött. E napon kapta meg a további kitelepítésére a nyílt parancsot. 31 Ha belelapozunk a szokatlanul vékony iktató könyvbe, akkor azonnal megállapíthatjuk, hogy az ügyintézés elsősorban a menekült községi, járási és megyei tisztviselők és alkalmazottak illetményeinek, menekülési segélyeinek a kiutalásával, folyósításával, a hadműveleti kormánybiztosság, a belügyminisztérium, a
