Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

V. fejezet Iratdokumentáció

séges ahhoz, hogy valaki az önérdeket félre tudja tenni, kényelméről a testvér jobbléte érdekében le tudjon mondani és a közérdeket mindenkor híven tudja szolgálni. Vizsgálja meg magát a magyar tisztviselő és ítélje meg, mikor mondott le kényelméről azért, hogy valamelyik magyar testvérének jobb életlehetőséget tudjon biztosítani. Vizsgálja meg, vajon hányszor mulasztotta el vállalni a magyar nép szolgálatát olyan körülmények között, amikor ez a szolgálat saját előlépését veszélyeztette, vagy amikor ezzel a szolgálattal szemben állott a vezető társadalmi rétegek érdekeivel. A testvériség nem csupán új élet tartalmat, de új élet stílust és új életformát is jelent. Ennek meghatározó gondolata az egyenlőség eszméje. Ennek vezetése mellett le kell vetkőzni az egyes társadalmi rétegeket elválasztó olyan szokásokat, melyek ellenkeznek a testvériséggel. Az egyenlőség eszméje meghatározza a tisztviselők hivatali magatartását, a felekkel szemben való bánásmódját, a tárgyaláson minden fél egyenlő, ezért ezt az egyenlőséget nem lehet meghazudtolni pl. azzal, hogy a tárgyalás alatt csak az úri ügyfelet ültetjük le. Ez már forradalmi újításnak látszik azok szemében, akik nem tudják élni a testvériség eszméjét. Ezek azt mondják, hogy az egyszerű ember az ilyen helyzettel visszaél. Gondoljunk csak arra, mennyire visszaél a megkülönböztető bánásmóddal nagyon sok, úgynevezett úriember is akkor, amikor a folyósón várakozó ügyfelek előtt lép a szobába s soronkívüli intézkedést igényel a maga ügyében. Ez már egész megszokott dolog tisztviselői körökben. A tisztviselő a megszokás következtében már azt hiszi, hogy ez így illik, hogy ez így is helyes. A letűnt rendszerben illemet csináltak abból, ami mélyen erkölcstelen és nemzetellenes, mert megtagadása a testvériségnek és egyenlőségnek. Az úri szolidaritásnak véget kell vetni. A nemzeti szocialista államban csak egyféle szolidaritás van, s ez a népszolidaritás. Ennek folytán az életstílus ebből önként adódik. A magánéletre vonatkozóan is azonosak az életszabályok. A közigazgatási tisztviselő ne akarjon magának külön szabályokhoz igazodó magánéletet fenntartani. Ne felejtsük el soha, hogy a nép az ő vezetőit soha nem tudja magánembernek tekinteni. A népnek mindig a vezetőkön van a szeme s éppen ezért elmondhatjuk, hogy a közélet olyan lesz, amilyen a vezetők magánélete. Ha a tisztviselő hivatalából kilépve más törvények, más szabályok uralma alatt állónak érzi magát, abban a pillanatban ő maga minősítette hivatali működését hazugságnak és maga mondta ki az ítéletet önmaga felett. Az ilyen embernek pedig nincs helye közszolgálatban és a magyar közéletben. A nemzetszocialista államrendszer hivatali betyár szolidaritást nem ismer, ebből következik, hogy az a tisztviselő, aki a vezéreszmékhez akár a közéletben, akár a magánéletben nem alkalmazkodó tisztviselőtársa bűnét elhallgatja, hivatali kötelességmulasztást követ el és bűnpártolónak minősül. Azonban ne higgye senki, hogy ezzel spicli rendszert honosítunk meg. Jól jegyezze meg mindenki, hogy a vádlót és a vádlottat szembesíteni fogjuk akkor is, ha a vádló magasabb rendű