Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V—XVI. század)

Segesta városa. (Ez természetesen téves!) Ez a föld sűrű falvakban, melyet lakosok népesítenek be, a tó, amelyet Balatonnak neveznek, csodálatosan gazdag halakban és olyan nagy kiterjedésű, hogy kerülete állítólag 200 000 lépés lenne." Ranzanus munkáját kiadta M. Florianus (Mátyás Flórián): Históriáé Hungáriáé Fontes Domestici. 4. kötet. Pécs, 1881-1885. 27. A levéltárak pusztulása a középkorban A középkorban a megyei levéltárak története teljesen ködbevész és feltevé­seinket — elpusztult iratok hiányában — aligha bizonyíthatjuk. Amikor a királyi vármegyei szervezet a XIII. századtól kezdve földrajzilag is elhatárolódván neme­si vármegyévé alakult át s amikor a központi hatalom rovására egyre jobban ki­építhette — igazgatásában csakúgy, mint igazságszolgáltatásában — önkormány­zatijogát — különösen a XVI. század második felétől kezdve — a birtokos nemesi társadalom a vármegyében, amikor egyre sűrűbben kellett a központi kormány­zati tennivalókon kívül az élet bonyolult magán és közjogi vitáiban a közügyek medrét vármegyei statútumokkal szabályozni, akkor történelmi szükségszerűség­gé és közszükségletté vált a megyei írásbeliség és ezzel párhuzamban a megyei jegyzők ügyviteli tevékenysége, melyek aligha nélkülözhették az igazgatási és törvénykezési tennivalók ügyiratokba sűrített revelációit s azoknak egy archí­vumba való együttkezelését és megőrzését, mindezt együttvéve — intézménytör­ténetileg is — a megyei levéltárak kútfejének és eredetének kell elismernünk. Ami a középkori Somogy vármegyei, hiteleshelyi és családi levéltáraiban el nem pusztult, az a hódoltság alatt — a magyar levéltárak nagy temetőjének korszakában — teljesen elpusztult. Erre az időre már régen az enyészetté váltak a családi levéltárak is, mint a Mérey család levéltára Kaposmérőn, a Perneszi család levelestára az osztopáni várkastélyban, a Derssfy család iratai Batéban, elpusztultak a koroknyai várban lévő oklevelek is, de elpusztult a vármegye levéltára is, amely még a X. században is működött, amikor Szakácskölked — a későbbi Nagyszakácsi melletti Kölked — királyi szakácsait Mátyás 1464. május 26-án kelt kiváltságlevelével a vármegyei bíróság illetékessége alól felmentette. Ezekre az évtizedekre esik Báth (Baté) nevű kastély (castellum) elpusztítása is. A szerdahelyi Márton bán Ders fia kétszer is tiltakozott a fehérvári káptalan előtt: 1459. nov. 14-én és 1461. márc. 16-án a pusztítás miatt, amelyet így írtak le: „Török Ambrus és Újlaki Miklós Kaposwywar nevű vár némely cselédeivel uruk familiárisaival fegyveresen és hatalmasul Bath nevű kastélyra rohantak, azt elfoglalták, Derset minden ott található javától megfosztották és ami még rosszabb, minden leveleit elszedték, s egyetlen ködmönben kilökve a kastélyból, ezt tűzzel az alapjáig elpusztítot­ták." íme, a batéi Derssfy család levéltárának, iratainak és pecsétjének a pusztulása. Iró-tárházak voltak a kamarai levéltárak is, amelyekben "gyükeres" iratokat őriztek. Közli: Kanyar József : Somogy megye levéltára. Kaposvár, 1962.

Next

/
Oldalképek
Tartalom