Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V—XVI. század)

törvény szerint való kérelmére kirendeltünk egy valakit közülünk, tudniillik Balvanus-i Ambrus szolgabírót az alább írt nyomozás és intés véghez vitelére, aki is onnét hozzánk visszatérvén, a következő módon tett jelentést előttünk. Hogy ő a legközelebb elmúlt Laetare vasárnap utáni legközelebbi kedden (március 14-én) a mondott Somogy vármegyében eljárván s mindenkitől, akitől csak illő és alkalmatos volt, tudniillik az ezen vármegyében lakozó nemes és nem nemes emberektől nyíltan és titokban szorgalmatosan tudakozódván, a következő igazságot tudta meg: hogy tudniillik a mondott Therek Ambrus jobbágya, Jo György — aki egyébként Kovaznyán lakik — valamely dolgokról és javakról nem tudott számot adni ura, ezen Therek Ambrus előtt és máshová költözött lakni, míg végül Fehérvár városában találta meg lakását. Legfelségesebbb fejedelmünk, Mátyás úr. Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya, a mi kegyelmes urunk azonban megparancsolta, hogy vitessék el és adassák vissza őt a mondott Therek Ambrus pedig bilincsekben őriztette mondott jobbágyát. A nevezett Jo György azonban valamilyen módon kiszabadulván a fogságból, elhatározta, hogy szökevény gyanánt meghúzódik nagyságos Marczaly-i Bán fia Lászlónak a mondott Somogy vármegyében fekvő Palcza nevezetű birtokhoz tartozó birtokrészén. Ezért ő (tudniillik Balvanus-i Ambrus szolgabíró) ugyanazon a napon a mondott Marczaly-i Lászlót a mondott Polcza birtokhoz tartozó birtokrészen megintette annak tekintetében, hogy köteles és tartozik visszaadatni és visszavitetni ezen megírt Jo Györgyöt, a nevezett Therek Ambrus jobbágyát. Marczaly-i Bán fia László azonban elutasította és jelenleg is elutasítja, hogy a nevezett jobbágyot visszaadassa és visszabocsáttassa, erőhatalommal tartván őt magánál, a fent említett Therek Ambrus igen nagy sérelmére és kárára. Kelt Somogvar-ott, az előbb mondott nyomozás és intés napjának harmadnapján (március 16-án), az Úr 1469. esztendejében." Forrás: Hazai Okmánytár, V. kötet, 204. sz. Akkori jelzete: Inkey József iharosberényi levéltára, A. 1. 24. 21. XI-XIV. század Középkori kolostorok Somogy megye területén A legnagyobb dunántúli megyében Somogyban öt bencés apátság működött a középkor folyamán. A zselicszentjakabi (1061), a somogyvári (1091), a kaposfői (1252), a babócsai (1348) és a peturi apátság, amelynek homály fedi a történetét. A Szent Ágoston szabályait követő kanonok-rendek prépostságai közül hármat emleget a szakirodalom megyénk területén: a develicsit (1292), a szentlászlóit ((1382) és a sámsonit. Rajtok kívül tudunk még a bői (1266), a koppányi és a csöpöfői prépostságokról is, amelyekről azonban történeti emlékekkel nem rendelkezünk. A János lovagok monostorai közül ismeretes a belki (1268), a dadái (1276) és a XIII. század elején alapított csurgói monostor. A ferencrendi kolostort 1290-ben alapították Segesden. A pálosoknak pedig Mindszenten (1323), Szerdahelyen (1335), Nagyszakácsiban (1263), Toldi pusztán (1392), Thaládon (a XIV. század elején) és Vetahidán (1310) voltak kolostoraik. Forrás: Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis. II. kötet. 1276-1415.