Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

»A 9. §. az olyan városokra és községekre vonatkozóan, amelyekben a zsidók száma a 100 főt meghaladja, lehetővé teszi, hogy a zsidók a városnak, illetőleg községnek meghatározott utcákba, esetleg kijelölt házakba tömöríttesenek. Az erre vonatkozó kötelező rendelkezést a törvényhatóság első tisztviselője adja ki, a zsidók elhelyezéséről pedig a lakásügyek intézésére hivatott hatóság (főszolgabíró, polgármester) gondoskodik. « A Magyar Zsidók Központi Tanácsának Somogy megyei szervezete beadvánnyal fordult a megye fő- és alispánjához, amelyben — mindhiába — kérte a gettó felállításának a mellőzését: »Méltóságos Alispán Úrhoz, Kaposvár. Tárgy: A Magyar Zsidók Központi Tanácsa Somogy megyei szervezetének kérelme a zsidó lakosság elhelyezése tárgyában. Az idevonatkozó rendeletek szerint Méltóságodra bízott jogkörben a zsidó lakosság Kaposvárott miként leendő elhelyezése tárgyában mély tisztelettel bátorkodunk a következő szempontokra felhívni a figyelmet. Somogyban és Kaposvárott, mint ezt a megyei levéltárban lévő iratok igazolják, évszázadok óta laknak zsidók. A városházán lévő kaposvári épületek fényképei, a kaposvári gimnázium 100 éves jubileumi emlékkönyve számos zsidó nevet tüntetnek fel. Bereczk Sándor városi főmérnök kaposvári monográfiája szerint a vármegyeház építésekor az ablakok költségét a zsidók vállalták. Vannak közöttünk, akiknek többszázéves családfáján Somogy megyei és kaposvári ősök szerepelnek. Úgy, e hosszú idő óta Kaposvárott élő, mint az ország területéről ideköltözött zsidó lakosság már régóta magába szívta a magyar életfelfogást és érzést, gyermekeiket is minden időkben magyar szellemben nevelték. Vannak olyan magyar zsidók, akik hűtlenek lettek zsidóságukhoz, de olyan, aki magyarságához lett volna hűtlen, itt egy sem akadt. Ellenünk e tekintetben soha, semmi kifogás nem volt. Ugyancsak a levéltár adatai igazolják, hogy somogyi és kaposvári zsidók nagy számban vettek részt a szabadságharcban is. De bőven kivették részüket mindkét világháborúban is. A híres 44-es és a honvéd 19-es ezred haditörténete számos kaposvári zsidó haditetteinek emlékét őrzi. Templomunk falán örökmécses ég a hősi halottak elég nagy terjedelmű emléktáblája felett. Tisztiküldöttség jelenlétében állították fel templomunkban a hősi halottak emlékművét. Feltűnően sok a kaposvári zsidó hadirokkant, magas és több kitüntetéseket kapott zsidó tisztek, altisztek és közlegények száma és még a mai rendeletek alapján is Somogyban és Kaposvárott az országos arányon felüli a katonai kitüntetések alapján kivételezettek száma. Az előző háborúban az államsegéy előtt Kaposvárott elsőnek felállított népsegítő iroda és a számos kitüntetés tanúsága szerint a kaposvári Vöröskereszt munkájában is munkával, pénzzel és természetbeni adományokkal bőven kivették részüket a kaposvári zsidó férfiak és igen nagy mértékben a nők is. De köztudomású és így nem szorul bizonyításra Kaposvárott az is, hogy a jelen háborúban az ország összes munkaszolgálatosai közül — fájdalmas elsőség — legnagyobb számban kaposvári és somogyi férjeket, apákat és gyermekeket siratnak anyák és hitvesek és a még élő, igen hosszú idő óta messze földön a hazáért dolgozó munkaszolgálatosok az utolsó hetekben nem magukról írnak, hanem féltő aggódással kérdik, mi van veletek otthon? De nem maradtak le a kaposvári zsidók a békeidők közérdekű munkájából sem. A megye, a város, a kulturális és jótékonysági intézmények testületeiben mindenkor módjuk és tehetségük szerint vettek részt szeretett szülővárosuk fejlesztésének munkájában. Sem a békében, sem a háborúban éppen Kaposvárott nem merült fel a zsidók ellen sem magatartás, sem kihívó, hazafiatlan, vagy akár a jelenlegi rendszer elleni viselkedés, vagy végül a szövetséges hadsereg tagjainak zsidó házakban történt elhelyezése alkalmával sem, semmiféle kifogás vagy panasz.