Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

Alulírott tanács a legutóbbi nehéz viszonyok között is már több ízben felajánlottuk szolgálatainkat a vármegye és a város vezetőségének, azok igénybe is vétettek és az elénkszabott feladatokat eddig is közmegelégedésre teljesítettük. Belátjuk azt is, hogy a lakáskérdés haladéktalan megoldása elsőrendű közérdek. De legyen szabad felhívni a figyelmet arra, hogy Budapest, Szombathely, Léva, Losonc, Rákospalota és más városok is, értesülésünk szerint, nem gettószerűen oldották meg a lakáskérdést. Legyen szabad hivatkoznunk arra, hogy a kaposvári és esetleg egyéb idetelepített nagyszámú zsidóság túlságos összezsúfolása nemcsak a zsidók, hanem az egész lakosságra felidézheti a háborús időkben rendszerint fellépő járványok rémségét. Végül, légitámadás esetén is, az egész lakosságra vészthozó lehet emberek egyrészének túlságos zsúfoltságából keletkező tűzveszély, vagy egyéb veszedelem. Mindezek alapján alázatos kérelmünk: 1. Méltóztassék a zsidóknak egyes utcákba, vagy városrészekbe való összegyűjtését mellőzni, ez esetben alulírott szervezet felelősség mellett kötelezi magát arra, hogy elköltöztetések útján a kívánt mennyiségű és terjedelmű lakást az előírt idő alatt a hatóság rendelkezésére bocsájtja. 2. Méltóztassék módot nyújtani arra, hogy vezetőségünk két tagja még a döntés előtt adatszolgáltatás, felvilágosítás, vagy más célból Méltóságod által e tárgyban egybehívandó bizottság előtt a sokkal megfelelőbb élőszó útján is rendelkezésre állhasson, meghallgattassák. A magunk részéről e célra Mittelmann Jenő gyógyszerészt és Anti Ödön kereskedőt, vezetőségünk két tagjait hozzuk javaslatba. Kérelmünket Méltóságodnak és a bizottságot képező hatósági személyeknek eddig is tapasztalt és hálásan köszönt jóakaratába és keresztény felebaráti szeretetébe ajánljuk. Kaposvár, 1944. május 8. Alázatos tisztelettel: A Magyar Zsidók Központi Tanácsa Somogy megyei szervezete. Mittelmann Jenő elnök,Anti Ödön társelnök.« Az »irattarba helyezett« beadványnak semmi foganatja nem lett. Először a déli határterületekről gyűjtötték össze a zsidó lakosságot, mivel attól tartottak a katonai hatóságok, hogy — azon keresztül — a jugoszláv partizánokhoz szöknek. Volt is alapja az aggodalomnak, miután a belügyminisztérium közbiztonsági osztálya értesítette a pécsi IV. honvéd hadtest parancsnokságot arról, hogy budapesti zsidók — megkülönböztető jelvényük levétele után — igen nagy számmal átszöknek Titó csapataihoz. A hadtestparancsnokság — miután katonai és csendőrségi szervezeteit utasította — átírt a megye főispánjához, hogy a határsávba eső községekben az idegenek ellenőrzését a polgári közigazgatási szervekkel fokozottabban ellenőriztesse. A főispán körrendelete így hangzott: »Somogy vármegye főispánja. Szám: 885/1944. Tárgy: Budapesti zsidók szökésének megakadályozása. Valamennyi Főszolgabíró Úrnak és a kaposvári Polgármester Úrnak. Am. kir. pécsi IV. honvéd hadtest-parancsnokságnak fenti megkeresését azzal adom ki, hogy hatóságunk területén fokozott éberséggel ügyeljenek arra, hogy a budapesti zsidóknak a horvátországi partizán alakulatokhoz való átszökdösése meggátoltassák. A Főszolgabíró Urak erre nézve a községi elöljáróságokat is a legszigorúbban utasítsák. A gyanús elemeket igazoltassák, s akik magukat minden kétséget kizáró módon igazolni nem tudják, haladéktalanul adják át az illetékes határvadász, vagy csendőri, rendőri szerveknek. Erről értesítem Alispán Urat is. Kaposvár, 1944. július 20-án. Dr. Szathmáry főispán.« 1944. június 3-án már jelentette a kaposvári polgármester is, hogy a város zsidó lakosságát a Széchenyi tértől a Vöröskereszt térig tartó Berzsenyi utcában lévő — gettóba zárták, ahonnét 1944. július 5-én és 6-án ismeretlen helyekre: Lengyelországba s Németországba hurcolták őket és gyilkolták meg csaknem valamennyiőjüket.