Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V—XVI. század)

Mi tehát eleget akarván tenni — ahogyan tartozunk is — ezen nádörispán úr kéréseinek, az előbb mondott Warda-i Miklóssal, mint nádori emberrel a fent írtak elvégzése céljából kiküldöttük tanúbizonyság gyanánt hitelre méltó emberünket, tudniillik András testvért, paptársunkat és mondott egyházunk őrkanonokát, akik végül hozzánk visszatérve egybehangzóan jelentették nekünk, hogy ők Szent Fülöp és Jakab apostoloknak a legközelebb elmúlt ünnepén /május 1-én/ a mondott Gége egész birtoknak, valamint Hedrehel, Wysnye, Henche és Gengyes birtokok egyenes és egyenlő fele részének, nemkülönben az ezen Hedrehel és Henche birtokokban szedni szokott vámok fele részének a helyszínére kimenvén, azok törvényesen oda összehívott birtokszomszédainak és határosainak a jelenlétében bevezették az előbb mondott Zopa Pétert, valamint fiait: Boldizsárt és Imrét azok birtokába és beiktatták ezeket a birtokukba összes haszonvételeikkel és bármely tartozékaikkal együtt Elyewelgh-i Miklós fiainak: Pelbártnak és Foris-nak, Ypolthfalwa-i Ipolit fiainak: Lászlónak és Miklósnak, néhai Isthwand-i Garázda Balázs özvegyének: Ilona nemes asszonynak, továbbá Zerdahel-i János fia néhai Imre fiainak: Imrének és Miklósnak, valamint sok más birtokszomszédnak és határosnak a jelenlétében, hogy az őket megillető előbb mondott jogcímen örökké birják és birtokolják azokat, valamint rendelkezzenek felettük. És miután a törvény állal előírt napokon a mondott birtokok helyszínén maradtak, sem ott, sem pedig itt nem jelentkezett egyetlen ellentmondó sem. Ezen dolog emlékezetéül és örök érvényére, s a közigazságnak kedvezve kívántuk kiadni ezen Zopa Péternek és fiainak: Boldizsárnak és Imrének jelen, függő és hiteles pecsétünk erejével megerősített nyílt levelünket. Kelt az előbb mondott birtokba vezetés és beiktatás napjának huszadik napján (május 20-án), az Úr fent mondott esztendejében." Hazai Okmánytár, IV. kötet, 256. sz. Eredetije Inkey József iharosberényi levéltárában; jelzete: D. 1. 16. VII. 1495. „A legfelségesebb fejedelemnek és Úrnak, Ulászló úrnak, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország stb. királyának, legkegyelmesebb urának a somogyi Szent Egyed monostor konventje ájtatos imáinak örök közbenjárását hűségével együtt. Tudja meg felséged, hogy teljes tisztelettel a kezünkhöz vettük felségednek a hozzánk parancsképpen küldött és vizsgálat, megidézés és értesítés tárgyában kiadott levelét, amelynek tartalma a következő. Ulászló, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország stb. királya híveinknek, a somogyi egyház konventjének üdvöt és kegyelmet. Azt panaszolják nekünk a Leweld-i Szent Mihály arkangyal kolostor perjelének, tisztelendő Györgynek, valamint ugyanazon kolostor konventjének és karthauzi renden lévő szerzetes testvéreinek a személyében, hogy abban az esztendőben, amelynek immár az ötödik fordulója is beállott, mégpedig az akkor múlt Pünkösd ünnepe táján (1490. május 30.) — amikor és amidőn tudniillik Somogy vármegye nemeseinek és nem nemeseinek egyeteme a legfelségesebb fejedelemnek, Miksa úrnak a hadserege és hadi népe ellen táborba szállott —, amikor az előbb mondott panaszosok valamely Boldas Mihály nevezetű, a mondott Somogy vármegyében fekvő Nagh Karad nevű birtokukban lakozó jobbágya visszatérőben megérkezett Chychal faluba, akkor nemes Kwp-i Pál nem tudni, miféle indulattól vezettetvén cinkostársaival egyetemben fegyveres és hatalmaskodó kezekkel ellenség módjára rárontott ezen Boldas Mihályra és egyáltalán nem kérdezősködvén sem érdemei, sem vétkei felől, sebesítések és verések kemény ütlegeivel illette és