Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

1929. május 22. »... a részünkre megígért nyugdíj el van törölve« Az esztergomi főkáptalan által elbocsátott öreg szenyéri cselédek nyugdíjért könyörögnek. A két öreg cseléd kérvényét a népjóléti és munkaügyi miniszter a földművelésügyi miniszterhez, a miniszter a marcali járás főszolgabírájához, a főszolgabíró a tapsonyi elöljárósághoz küldte, ahol — Récsey Antal káptalani jószágfelügyelő jelenlétében — jegyzőkönyvet vettek fel. A jegyzőkönyv megállapítja, hogy a kérvényt aláíró cselédek valóban hosszú ideig álltak az esztergomi főkáptalan szolgálatában, de leszögezte azt is, hogy a káptalan a kiöregedett alkalmazottait segélyezni nem tudja, mivel »azok száma a több százat is meghaladj a. « A földművelésügyi miniszter az öreg cselédek kérését válaszra sem méltatta. »Kegyelmes M. Kir. Munkaügyi és Népjóléti Miniszter Úrnak, Budapest. Alulírottak azzal a tiszteletteljes kérésünkkel járulunk a Kegyelmes Munkaügyi és Népjóléti Miniszter Úr kegyes színe elé, hogy kegyeskedjen az alulírott okokkal támogatott kérelmünket meghallgatni. Mi, Nadrai Ferenc és Horváth József szenyéri lakosok az esztergomi főkáptalan Tapsonyhoz tartozó uradalmában mint mezőgazdasági cselédek vagyunk alkalmazva az elöregedésünk évéig. Én, Nadrai Ferenc 43 évig szolgáltam egyfolytában. Én, Horváth József 52 évig szolgáltam ugyancsak egyfolytában ezt az uradalmat. A szolgálati időnk alatt más uradalomban nem szolgáltunk. Az elöregedésünk után az uradalmi jószágfelügyelő úr nekünk a szolgálati időt felmondta azzal az utasítással, hogy az érdemleges szolgálatunkért bennünket nyugdíjilletményben fog részesíteni. A jószágfelügyelő úr nekünk 1922. évben mondta fel a szolgálatot. Attól az időtől fogva ezideig nyugdíjilletményben nem részesültünk s ez iránt beterjesztett kérésünket a jószágfelügyelő úr azzal utasította el, hogy a részünkre megígért nyugdíj el van törölve. Miért is az elöregedésünk folytán a keresetképtelenségünkben vagyunk kénytelenek a fent nevezett uradalom ellen a Kegyelmes Miniszter Úr előtt panasszal élni s ez ügyben kérjük a Kegyelmes Miniszter Úr kegyes jóindulatú támogatását. A kérésünk megismétlésével maradtunk a Kegyelmes Miniszter Úrnak alázatos szolgája. Szenyér, 1929. év május 22-én. Nadrai Ferenc, Horváth Jozsef.« Forrás: OL. FM. 1929-77-76977. Közli: Kiss Dezső: Parasztsors — parasztgond. 1919-1944. Bp. 1960. 96-97. o.