Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

városban elterjedt arról a hírről, hogy Latincáékat kivégezték. Néhány nap múlva négyszemközt megkéráeztem egy tisztet, akiről tudtam azt, hogy a valót ismeri s be is ismerte előttem, hogy Latincáékat tényleg kivégezték a nádasdi erdőben s ott el is temették. « »... Latincának és társainak eltüntetése tárgyában a kaposvári hadosztálybizottságnál megindult az eljárás. Ennek során az érdekeltek azt adták elő, hogy Latincáékat kocsin Siófokra akarták vinni, de útközben Igal táján odavaló emberekkel találkoztak, kik felismervén a kocsin Farkas Jánost, feltartóztatták s megtámadták a kíséretet s erőszakkal elvették tőlük Latincáékat s azután ezeket magukkal vitték valahova. A katonai bíróságnál folytatott eljárás, úgy tudom ezzel be is fejeződött. Végül arra kérem Méltóságodat s Igazságügyminiszter Ur Önagyméltóságát, hogy ezen jelentésemet méltóztassék teljesen bizalmasnak tekinteni s annak adatait a katonai hatóságokkal szemben, vagy egyes katonai egyénekkel szemben eljárás alapjául ne méltóztassék felhasználni, mert ezek az adatok és tények — ámbár köztudomásúak Kaposváron, de hivatalosan be nem bizonyíthatók, mert a mai viszonyok közt tanúvallomást tenni senki sem lenne hajlandó. Kaposvár, 1920. március 9. Dr. Révy László államügyész.« Forrás: Győri Állami Levéltár. Győri Főügyészség iratai 2481/1920. fü. VII. 77/1920. sz. MSZMP Somogy megyei Archívuma. Latinca gyűjtemény. 6/2. sz. Közli: Andrássy Antal: Latinca Sándor elfogatása és mártírhalála. (1919. aug. 6-szept. 17.) Somogyi Szemle, 1967. évf. 1. sz. 264. 1919. szept. 25. »Most már a nélkülözés és a nyomorunk a tetőfokára lepett« A megélhetés és a mindennapi kenyér morzsáiért való könyörgés csendül ki a nagycsepelyi hadisegélyes asszonyoknak a frissen hatalomra jutott ellenforradalom megyei kormánybiztosához írt folyamodványából: »Folyamodunk a nagyságos kormánybiztos úrhoz, egyszersmind panaszos kérelmünket is kifejezzük a megélhetés drágaságai miatt. Ez már nem kibírható ily csalááokra, akiknek a kenyérkeresőjük az 5 éves háborúban eltűnt, vagy meghalt. Ezideig abból a csekély hadisegélyből, amik igazán csak koldus fillérek voltak, tengettük kis apró családunk életét, de most úgy hírlik azt is elvonják tőlünk. Most magamról szólva: az uramról — már 3 éve elmúlt — nem tudok semmit, első mozgósításkor bevonult, akkor ami kis pénzünk volt utánavaló évben hadi kölcsönbe adtam, most ahhoz sem nyúlhatok, még a kamatjához sem, a hadisegélyt elvonják, a drágaság mindennap őrületesen növekszik, most éljünk meg. Azt hittük ebben az új államformában talán meg fog ócsulni minden, de a reménység ismét megcsalt bennünket. Remélve a legjobbakat, hogy a gabona ára talán olcsóbb lesz, mint a múlt évben, sajnos ránk nézve mégegyszer annyinál is több. Tekintetes Bernáth Kálmán főszolgabíró úr elrendelte, illetve megmaximálta mindennek az árát, de ne tessék ám azt gondolni, hogy úgy adják a termelők, ahogy a plakátokon írva van, csupán az egy gabonát adják úgy, mert azzal meg vannak elégedve, mert eddig elég magas ára van.