Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)
A törvénytelen és embertelen kivégzések (szept. 17.) után olyan nagy felháborodás morajlott végig az országban, hogy az igazságügyminiszter rendeletére a kaposvári államügyésznek jelentést kellett tenni az általa is törvénytelennek tartott gyilkosságról. A jelentés jellemzően mutatja be a fehérterror rettenetes légkörét, amelyben még az olyan nyilván polgári meggyőződésű funkcionárius, mint az államügyész is gyanúba került a katonai hatóságok részéről. »A folyó hó elsején kelt 2012/1920. f. ü. számú rendelet folytán jelentem, hogy Latinca Sándornak és társainak kivégeztetése tárgyában azért nem tettem haladéktalanul jelentést, mert Latinca Sándor neje az eset utáni napok egyikén előttem kijelentette, hogy ő férje kivégeztetése miatt Igazságügyminiszter Úrnál panaszt fog emelni, s tekintettel arra, hogy én egyes itteni vezető katonai egyénekkel feszült viszonyban vagyok, ezek túlzó felfogása miatt és számos, szerintem önkényes ténykedései miatt, célszerűnek találtam, ha a Latinca-ügyben az eljárás kiindulópontjául nem az én jelentésem szolgál, hanem Latincáné panasza. Ha azonban nem lettem volna bizonyos abban, hogy Latincáné panaszát sürgősen megteszi, természetesen haladéktalanul megtettem volna jelentésemet. Az én végtelenül nehéz helyzetemnek megvilágítására legyen szabad hivatkoznom Kovács Antal alezredesnek a törvényszékkel 1919. szeptember 13-án történt összeütközésére, amely eset az Igazságügyminiszter Úr elé is került, s amely eset alkalmával bizalmasan arról értesültem, hogy Kovács alezredest katonai környezete csak nehezen tudta visszatartani attól, hogy a törvényszéki ötös tanács elnökét, engem s a védőket le ne tartóztasson. Ily körülmények közt érthető, hogy amennyiben lehetséges volt, kerültem a katonai körökkel való éles ellentétbejutást, s mivel Latinca Sándor és társai kivégeztetése esetében haladéktalan jelentéstételem már úgysem segíthetett volna az eset érdemében, vártam amíg — meggyőződésem szerint rövid idő múlva — megérkezik Igazságügyminiszter Úrnak a jelentéstételre vonatkozó rendelete. Méltóztassék ezért mulasztásomat igazoltnak tekinteni. Az ügynek érdemében pedig előadom a következőket: Kaposváron a proletárdiktatúra bukása után csak augusztus 10-12 napjaira szerveződött meg a karhatalom, s kezdődtek meg a Tanácsköztársasággal kapcsolatos bűncselekmények miatt a letartóztatások. Ezeknek az ügyeknek az intézését a katonai hatóságok vették kezükbe éspedig a vármegyei és városi katonai parancsnokság, mely csakhamar mint katonai nyomozóosztály a körletparancsnokság alá került. Minthogy úgy a vármegyei katonai parancsnokság, mint a nyomozóosztály nyomozásokat is folytatott, úgyszólván naponként előfordult az, hogy a már hozzám átkísért kommunista letartóztatottakat újabb kihallgatás, szembesítés céljából az említett katonai hatóságok átiratban vagy rövid úton szolgálati jegy, vagy telefonérintkezés útján átkérték, járőrrel átkísértették s megint visszahozták a fogházba. Szeptember 16-án délután találkoztam Kovács alezredes vármegyei katonai parancsnok, egyik, általam személyesen is jól ismert tisztjével, ki átadta nekem Kovács alezredesnek azon átiratát, melyet 722/10/1919. számú jelentésemmel másolatban felterjesztettem, s melyben az volt, hogy Latinca Sándor, Szalma István, Tóth Lajos, Lewin Samu és Farkas János letartóztatottakat kihallgatás és szembesítés végett adjam ki. Én az átiratot az utcán átolvasva, ráírtam ceruzával a fogházfelügyelőnek szóló utasítást, hogy a nevezettek kiadhatók, minthogy pedig köztudomású dolog volt akkor, hogy a letartóztatottakat a katonaságnál súlyosan bántalmazni szokták, s néhányszor már a kihallgatás végett átkért egyének panaszkodtak is nálam emiatt, erre gondolva még megmondtam az illető tisztnek, hogy a foglyoknak nehogy bántódása történjen. Én ezután utamra mentem s aznap már a fogházban nem fordultam meg. Másnap reggel, mikor szokásom szerint hivatal előtt bementem a fogházba, meglepetéssel értesültem, hogy az öt foglyot nem előző nap délután, hanem csak éjjel felé vitték el a katonák a fogházból valahova kocsin. A dolog gyanúsnak tűnt fel, s mire felmentem a hivatalba, ott már értesültem a
