Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

A szociáldemokrata munkások nagy része is ragaszkodott a munkáshatalom változatlan fennmaradásához. Amikor azonban a kormány hangoztatni kezdte a március 21-ét megelőző állapotok visszaállítását, s ennek érdekében a kormányzótanácsi rendeletek revízióját, s amikor a belső ellenforradalom erői e bizonytalanságban minden erejüket a régi rend visszaállítására igyekeztek felhasználni, a munkástanácsok csakhamar defenzívába szorultak. Miután a Peidl kormánynak semmiféle katonai ereje nem volt a proletárhatalomnak a polgári demokratikus rendszer felé való visszafordítására, óhatatlanul az ellenforradalom előkészítésének vált eszközévé. I. A Kormányzótanács lemondását Somogy vármegye kormányzótanácsi biztosa: Latinca Sándor 1919. augusztus 2-án valamennyi járási közigazgatási megbízottnak az alábbi táviratban hozta tudomására: »A Kormányzótanács az antanttal folytatott tárgyalás következtében lemondott. A kormányhatalmat a munkás szakszervezetek régi kipróbált vezetői vették át. Minden munkástanács a helyén marad. Minden öntudatos polgár és munkás őrködjék a közrend és köznyugalom fenntartása fölött. Az antant útján megtörténtek a lépések a fegyverszünet megkötése érdekében. Minden összeütközés szigorúan kerülendő. Felkérjük az ország egész lakosságát, hogy nyugalommal és türelemmel támogassa a kormányt rendfenntartó munkájában. Az ezer sebtől vérző ország rekonstruálása, a béke megteremtése, a lakosság élelmezésének biztosítása olyan feladatok, amelyeket a kormány csak a belső béke, rend és nyugalom keretei között oldhat meg sikerrel. A kormány első és legfontosabb teendői közé sorolja e feladatok megoldását és kérve kéri az ország egész lakosságát, hogy a nyugalmat megőrizve bízzék és várja a kormány további intézkedéseit. Peidl Gyula miniszterelnök, Peyer Károly belügyminiszter, Haubrich József hadügyminiszter, Ágoston Péter külügyminiszter, Garbai Sándor közoktatásügyi miniszter, Garami Ernő igazságügyminiszter, Takács József földmívelésügyi miniszter, Miakics József pénzügyminiszter, Dovcsák Antal ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Knaller Viktor nemzetiségi miniszter. További intézkedésig minden az eddigi szellemben intéződjék, mindenki a helyén maradjon. Elvárom az elvtárstól, hogy járása területén, ha kell karhatalommal is a legnagyobb rend és nyugalom biztosítassék, további intézkedést küldeni fogom. Latinca Sándor, Somogy vármegye kormányzótanácsi biztosa.« Forrás: Főispáni iratok 2530/1919. sz. Irodalom: L. Nagy Zsuzsa: Forradalom és ellenforradalom a Dunántúlon 1919. Bp. 1961. II. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a munkástanácsok az egyre erősödő ellenforradalommal szemben nem tudják megállni a helyüket. Kaposvárról a demarkációs vonalra rendelték a munkászászlóalj három századát, s így a Megyei Munkástanács is védtelenül és kiszolgáltatottan állt az ellenforradalommal szemben. Latinca hiába sürgette a század visszarendelését. Segítséget nem kapott sehonnan, magára maradva azonnal lemondott kormányzótanácsi biztosi megbízatásáról.