Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

Somogy vármegye kormányzótanácsi biztosa 1919. augusztus 3-án Peidl miniszterelnökhöz utolsó hivatali tevékenységeként két táviratot küldött. Az első így hangzott: »Kaposvarrol tegnap reggel a szerb demarkációs vonalra kivitték a kaposvári munkászászlóalj három századát. Kaposvár városban és a megyében várható zavarok elnyomására feltétlen szükség lenne a zászlóalj egyik úgynevezett karhatalmi századra (4-ik század), amely a várost és a megye rendjét azelőtt is fenntartotta. Kérem a századot sürgősen visszarendeltetni. Latinca Sándor, Somogy megye kormányzótanácsi biztosa. « A második távirat pedig hivatali lemondását tartalmazta: »A kormányzótanácsi állásomról lemondok. Kérem sürgősen az utódomról gondoskodni, hogy megbízatásomat az illetőnek átadhassam. Latinca, Somogy vármegye kormányzótanácsi biztosa.« Forrás: OL. M. E. 1919. XXXVII. 3804. 260. 1919. augusztus 5. A kaposvári munkásság állásfoglalása a Kormányzótanács és Latinca Sándor kormányzótanácsi biztos lemondásával kapcsolatban A Kormányzótanács és a megye kormányzótanácsi biztosának lemondása után: 1919. augusztus 3-án a kaposvári szakszervezetek vezetősége ülést tartott a megyeháza nagytermében. Az ülésről a Somogyi Munkás az alábbiakban számolt be: »A kaposvári szakszervezetek vezetősége vasárnap (augusztus 3.) délelőtt ülést tartott a megyeháza nagytermében, amelyen impozánsan nyilvánult meg az a lángoló együttakarás, tiszta, becsületes szocialista munkát kívánó lelkes proletárérzés, mely Kaposvár szervezett munkásságának mindenkor fő jellemvonása volt. Az összvezetőségi ülésen jelentették be azt a változást, mely az ország sorsának intézésében a közeli napokban beállott. Az ülésen tudomásul vették a bejelentést azzal, hogy Somogy megyében továbbra is minden hatalom a dolgozókat illeti meg és nem a naplopó heréket. Somogy megye és Kaposvár szervezett munkásságán a sor, hogy valóra váltsa mindazt, ami legvitálisabb érdeke. Somogy megye munkássága egy pillanatra sem adja ki kezéből a hatalmat, mert tudatában van annak, hogy a mostani súlyos napokban egyedül a munkásság képes a rendet, a nyugalmat biztosítani. A kaposvári szervezett munkásság az októberi forradalom óta utat mutatott Magyarország munkásságának erőben, cselekvésben és kitartásban egyaránt. Ez az erő egy pillanatig se csüggedjen, a kitartás egy pillanatig se lankadjon el, és akkor újult erővel láthatunk a rombolás után az építés, a szocialista alkotás nagy és világot megváltó munkájához. Ne keserítsen el senkit se a nagytőkések gúnyos mosolya, mert az rövidesen sírógörccsé fog átváltozni. A tőkések csak hadd reméljenek, mi tudjuk, hogy hiába remélnek. Az ő világuk mindörökre meghalt, és soha föl nem támad. Ragaszkodjék a munkásság ezentúl is szeretettel és becsülettel vezetőihez, mint amiként azt tegnap Latinca Sándor elvtársunk személyével kapcsolatban kifejezésre juttatta, aki mellett tüntető ovációt rendezett, méltányolva, elismerve azt a becsületes.