Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)
ILA büntetések lehetőleg fokozatos egymásutánban alkalmazandók, azonban az egymásutántól adandó esetben el is lehet tekinteni. (Például: ítélhető valaki pénzbüntetésre anélkül, hogy előzőleg dorgálásra ítélve lett volna.) 12. Azon szövetkezeti tag, ki a vezetőség jogerős ítéletébe bele nem nyugszik, s annak végrehajtását megakadályozza, a szövetkezeti tagok sorából feltétlen kizárandó. 13. A vezetőségi gyűlésről rövid jegyzőkönyv veendő fel 2 példányban, mely az összes résztvevők aláírásával ellátandó. Egyik példány irattárban őrzendő, a másik a központnak felterjesztendő. 14. Amennyiben a központ vármegyei vagy kerületi felügyelőségeket létesít, minden intézkedés, fellebbezés, jegyzőkönyv stb., ennek közbenjöttével terjesztendő fel a központhoz.« Forrás: Igali járási gazdasági felügyelői iratok. 1919. május. 254. 1919. május 22. Rippl-Rónai József a somogyi művésztelepért és múzeumért A proletárdiktatúra idején számos jelentős kulturális kezdeményezés született, amelyben országos nevű nagyjaink is részt vettek. Világhírű festőművészünk, Rippl-Rónai József (1861-1927) is bekapcsolódott a róla elnevezett és az általa vezetett mosdósi festőiskola alapításába, s szorgalmazta a kaposvári múzeum képtárának megalapítását. Tevékenységéről a Somogyi Vörös Újság az alábbi interjút készítette vele: »Hallott-e a Mester róla, hogy Somogyban proletár múzeumot óhajtanak létesíteni? Ami a somogyi múzeumot illeti, öcsém Rippl-Rónai Ödön felajánlotta értékes képgyűjteményét a proletárdiktatúra művészi céljaira. Ebben a gyűjteményben vannak Munkácsy, Lötz Károly, Ferenczy Károly, Kernstock, Iványi-Grünwald-festmények, a nagybányai, a szolnoki művésztelep termékei s több kisebb külföldi modern festőnek a művei. « Van-e a Mesternek tudomása, hogy Somogyban egy állandó művésztelepet kívánnak létesíteni? Én a magam részéről nagyon szeretném, ha tényleg megvalósítanák ezt a tervet. Sőt, ha a növendékeim megfelelő ellátásáról gondoskodnak, úgy szívesen vezetném a mesteriskolát Nagybánya, Szolnok, Nyergesújfalu mintájára. A kommunizmus kultúrájának az a célja, hogy a művészetet nem egy, hanem mennél több gócpontban egységesítse. Ezért nagyon üdvös gondolat a somogyi művésztelep felállítása, mert van egy egész csomó író, festő, muzsikus, akik itt letelepednének. Itt vannak Kozma Lajos, Kunffy Lajos, Bernáth, Bacskay, Ungváry Sándor, Martyn Ferenc festőművészek, továbbá az esetleges mesteriskola növendékei. Nagyon sok szépet, hasznosat lehet csinálni és én teljes meggyőződéssel bízom abban, hogy a proletártársadalom a művészetekre kimondhatatlan nagy előny. « Pár héttel később a Somogyi Munkás már a mosdósi Pallavicini kastélyban megnyílt festőiskoláról számolhatott be: »Hetekkel ezelőtt írtunk róla, hogy Budapesten megalakult a művészek szabadiskolája, melynek egyik vezetőjéül sikerült az intézőknek megnyerni vármegyénk büszkesé-