Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

gét, Rippl-Rónait, a világhíres mestert. E szabadiskola három csoportba osztotta a művészeket. Az egyik csoport Somogy megyében helyezkedik el. Székhelye névlegesen Kaposvár, de valójában künn lesznek a művészek a vidéken s ott örökítik meg vásznon és agyagban meglátásaikat, elgondolásaikat. A kaposvári művészcsoport 12-15 tagot számlál. A szabadiskola vezetői Rippl-Rónai, Bornemissza festő- és Vedres Márk szobrászművészek. A mosdósi Pallavicini kastélyban üti fel tanyáját a művészgárda, s onnét rándulnak el Somogy különböző részeire.« Forrás: Somogyi Vörös Újság 1919. máj. 22. Somogyi Munkás 1919. júl. 8. 255. 1919. május 31. »... Somogy megye a proletárdiktatúra szempontjából úttörő, tehát itt kell lenni a legfegyelmezettebb haderőnek...« A már 1918 novemberében megszervezett polgárőrségek 1919 kora tavaszán karhatalmi századokká szerveződtek át. A Tanácsköztársaság megalakulása után a karhatalom, illetve a munkásőrzászlóalj lett a magja a Somogy-baranyai 44. vörös dandárnak, amelynek első ezrede 1919. március 29-én alakult meg Kaposvárott. Amikor a külső imperialista támadása Tanácsköztársaság katonai megsemmisítésére törekedett, megindult a fiatal magyar proletárdiktatúra élet-halál harca és drámai küzdelme. A megye vezető testülete a Vörös Hadsereg szervezését segítve ünnepélyesen deklarálta, hogy a szakszervezetek tagjai egyúttal a Vörös Hadsereg katonáinak is tekintendők. A Somogy-baranyai 44-es vörös dandárt június 12-én a cseh hadsereggel való leszámolásra vetette be a hadseregparancsnokság. Ezt előkészítendő érkezett Kaposvárra dunántúli körútja során Pogány József, az V. hadtest parancsnoka május utolsó napjaiban. A május 31-én tartott kaposvári munkástanács rendkívüli üléséről s Pogány beszédéről az alábbiakban számolt be a Somogyi Vörös Újság: »Többek között kijelentette (Pogány József), hogy a 44-es ezrednek 2—3 napon belül ki kell mennie arra a frontra, amelyet a kormányzótanács kijelöl és amelyen pillanatnyilag szükség van katonára. Minden szocialistának kötelessége azt a parancsot teljesíteni, amelyet a proletárdiktatúra kiszab. A demarkációs vonalon teljes nyugalom van. Szerbia részéről semmi esetre sem várhatunk támadást és így nyugodtan koncentrálhatjuk az egész katonai erőnket a csehek és a románok ellen... Ha győzni akarunk, akkor katonai túlerő kell, melyet a Dunántúlról kell megszervezni. Akkor fogunk győzni, ha a Dunántúl is szívvel-lélekkel a forradalom mellett áll... Önök, elvtársaim, talán nem is tudják felfogni annak jelentőségét, hogy mit nyom a latban a kaposvári 44-es vörös ezred. Ez az ezred csak egy láncszeme Dunántúl katonai erejének, de mégis döntő fontosságú, mert Somogy megye a proletárdiktatúra szempontjából úttörő, tehát itt kell lenni a legfegyelmezettebb haderőnek... ezért elvtársaim kövessenek el mindent, hogy e három zászlóalj oda menjen, ahol a legsürgősebben szükség van ezekre.«