Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V—XVI. század)

hivatását, s 1543-ban még igazolta Derssfy István Budára küldött okmányainak 1541-ben való elpusztulását, de már — a vasvári káptalan bizonysága szerint — 1543-ban a Derssfy ügyben Somogyvárra megidézett tanúkat nem tudta kihallgatni, mivel a perlekedő felek egyike sem mert — a török portyazoktól való félelem miatt — a hiteleshely előtt megjelenni. A század második felében már egyre nehezebbé vált a hiteshely munkája, s működését csakhamar be is fejezte Somogyban. Az 1575. évi XVII. t. c. alapján elrendelték iratainak Szombathelyre való átszállítását a kapornaki konvent és zalavári apátság irataival együtt, ahol azok további őrzését a vasvári káptalanra bízta a törvény. Az 1575. évi XVII. törvénycikk így hangzott: »Minthogy pedig a zalavári és kapornaki konventek (amelyeknek bizonyságtevői azelőtt Somogy, Zala és Veszprém vármegyékben, a különböző törvényes végrehajtásokban eljártak) teljesen rombadőltek; és mivel a perlekedő feleknek oda sem a bemenetele, sem az onnan kijövetele nem bátorságos, sőt ott többé papokat sem lehet tartani: 1. §. Hogy a perlekedő feleken e részben segítve legyen, megállapították, hogy addig, amíg azt a két konventet újból szervezik az említett vármegyékben a vasvári káptalan, vagy annak megszűnése esetén (amitől Isten mentsen) a pozsonyi káptalan a végrehajtásokat végezhesse. « Zala megye közgyűlésének egyik 1580. évi határozatából tudjuk — , amely elrendelte a zalavári és a kapornaki levéltárak Szombathelyre való áthelyezését —, hogy még évek múltán sem történt meg az iratok átköltöztetése, hiszen a megye közgyűlésének 1583-ban szept. 11-én ismételten sürgetni kellett a törvény végrehajtását. Sőt, az egyik utolsó kiadványként számon tartott 1603. szept. 27-i oklevél szerint a Szombathelyre történő áthelyezés minden valószínűség szerint csak 1603 után, tehát a XVII. század első évtizedében történt meg. További sorsáról még kevésbé tudunk, miután semmiféle jelentés nem érkezett róla — a vármegyei levéltárakhoz hasonlóan - a levéltár szervező Batthyány Lajos nádor 1755 áprilisában és májusában szétküldött anyag- és adatgyűjtő körleveleire. Jóllehet e káptalani és konventi hiteleshelyek levéltárainak hiányossága ismeretes volt, hiszen kötelességük lett volna az 1500 előtti évekről, nemcsak a saját jószágaikról szóló legrégibb okleveles anyagnak, hanem a másokra vonatkozó iratoknak a megőrzése is, — aminek elmulasztása miatt el is marasztalta őket az 1723. évi 43. t. c. — még e nagy hiányosságok ellenére is iratainak elpusztulása igen érzékeny vesztesége az e századok teljes feltárására irányuló történetkutatói törekvéseknek. Irodalom: Füssy Tamás: A zalavári apátság története. Bp 1902. 642, 644-645, 261.o. Fára József: Zalavármegye levéltára. Levéltári Közlemények 13. évf. 218. o. Kanyar József : Somogy megye levéltára.Kaposvár, 1962.