Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V—XVI. század)

1263-1284 Királyi adományok A királyi adományokról szóló s ünnepélyes formában kiállított kiváltságlevelek minden szempontból a történetírás legfontosabb forrásai közé tartoznak. Mivel a király saját birtokait adományozta, e forráscsoportból alkothatunk képet a királyi vármegyerendszerről, a szolgálónépekről, a királyi vármegye bomlásáról stb. Azon részeik pedig, amelyeket a diplomatika tudománya narratiónak nevez, sokszor nagyon plasztikus képet festenek fontos köztörténeti és kevésbé fontos mindennapi eseményekről: csatákról, vadászatokról. Az adományozó ugyanis a narratióban beszéli el azokat a tetteket, amelyekkel az adományozott méltóvá vált az adomány elnyerésére. Ilyen szempontok szerint választottuk ki közlésre az alábbi három oklevelet Tóth Péter fordításában. 1. 1263. Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Rácország, Halics, Ladoméria, Kunország és Bolgárország királya minden Krisztusban hívőnek, a jelenben élőknek és a jövendőbelieknek egyaránt, akik jelen levelünket meg fogják ismerni, üdvöt a dicsőséges Szűz Fiában. Mindenkinek, mind a jelenben élőknek, mind pedig a jövendőbelieknek a tudomására akarjuk hozni a jelen levelünkben foglaltak által, hogy amidőn Ottokár, a csehek királya, Ausztria és Stájerország hercege, országunk fő ellensége némely olyan dolgot vitt véghez országunk végvidékén, amelyet semmilyen jó móddal nem tudtunk eltűrni, s mi az ilyesfajta jogtalanságok visszaverése céljából összehívtuk a hadsereget és ellene vonultunk; végre amidőn megérkeztünk Magyarország végvidékére és Csehország ezen királya is a maga nagy katonaságával együtt földjének határaihoz érkezett velünk átellenben, s amidőn így a mieink és amazok között, a két egymással szemben álló csatasor között sokáig folyt kölcsönösen az egymás ellen való csatározás és küzdelem, ahogyan szokott: akkor országunk egyik Herbord nevezetű nemese, tudniillik Somogy vármegyéből Hethys-i Leusták fia tekintetünk előtt dicséretesen harcolván zászlónk alatt - amit Roland nádor és pozsonyi ispán, továbbá István, az egész Tótország bánja, Herricus somogyi ispán és országbíránk, nemkülönben országunk többi bárója is látott -, az ellenfél emberei által elfogattatott és amidőn elhurcolták, mi az ő és mások fogságba esése vagy halála fölött fájdalmat is éreztünk, ahogyan szoktunk. De mivel ezen Herbord javára semmiféle irgalmasságot sem cselekedhettünk azáltal, hogy szánakoztunk rajta, ezen Herbordot ama fogságban országunk ellenségei megbüntették és megkínozták, olyannyira, hogy fél fülét levágták és két fogát kihúzták az említett fogságban; ő pedig ilyen nagy fájdalomtól szenvedvén, egyezséget kötött Csehország királyának ama embereivel, akiknek fogságában tartatott, magára vállalván, hogy fizet nekik száz márkát és hogy megszabadul-