Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

1870. Somogy megye cselédrendtartása Az alábbi dokumentum felhasználásával utalnunk kell a XVIII. század szolgarendtartására és rámutathatunk arra, hogy annak egyes elvei hogyan tértek vissza még a XIX., sőt a XX. század cselédtörvényeiben és megyei cselédrendtartásaiban is. A két század cselédrendtartásának (1776-os és 1870-es esztendőkben alkotott megyei szabályrendeletekről van szó!) összevetéséből azonnal tapasztalható a somogyi nagybirtok munkásviszonyainak sajátos megmerevedése. A két forrás szellemének teljes azonosságán túl a kötelezettségek és a jogok részletezése alig néhány ponton mutat csak különbözőséget. Változatlan továbbra is a cseléd státusa a háztartásban, kötelezettségének jellege és formái, a szolgálati viszony jogi megvalósulása szinte semmit sem veszített egyoldalúságából. Az egyezések a két forrás létrejöttének sokban hasonló körülményeire hívják fel a történész figyelmét. A XVIII. század második felének fejlődő majorsági gazdálkodása és a XIX. század második felének még sokáig tőke hiánynyal küzdő kapitalizálódó nagybirtoka, nem akarván lemondani profitjának még oly kis részéről sem, egyaránt az emberi munkaerő egyre fokozottabb ki- és felhasználását tartotta a legcélirányosabb megoldásnak. Ezért kellett a cselédrendtartásokkal, egyes feudális munkaszervezeti formák kapitalizmuskori fenntartásával a nagybirtokok munkaerőgazdálkodásának biztonságát körülbástyázni. És most lássuk a vármegye 1870. évi cselédrendtartását: »1. §. A szolgálati szerződés érvényességét rendszerént a gazdától adott, és a cseléd által elfogadott előpénz, vagy foglaló által nyeri. Ennek, a pénzben kialakult évbér huszadrészét nem szabad meghaladni, s ez ugyanabba betudandó. 2. §. A szolgálati szerződés feltételei mind a két fél szabad egyezkedésétől függnek. Oly feltételek, melyek a jó házi fegyelemmel meg nem férnek, vagy határozott tilalmi szabályok ellenére vannak, semmisek. 3. §. Ott, hol a cselédtartónak képviselője rendelkezik a cseléd fölött, az illető házi szabályok alkalmazandók. 4. §. Oly egyént, ki már előbb szolgálatban volt, csak rendes elbocsájtólevél mellett lehet felfogadni, melyben a volt szolgálat idejének tartama okvetlenül kiteendő, mely elbocsájtólevél az új gazda kezére adandó. Ha a cseléd több gazdától vett fel foglalót, azon gazdához köteles beállani, kitől a foglalót legelsőben fogadta el. A többiek, ha máshova szerződéséről mitsem tudtak, a foglalót visszaadni s az eredhető kárt megtéríteni tartoznak, ezen kívül még meg is büntethetők. 5. §. A cselédet szolgálata elhagyására, vagy el nem foglalására csábítani nem szabad. 6. §. Ha a gazda a cselédet befogadni, ennek hibája nélkül vonakodik, úgy a foglalót minden esetre elveszti, és az egy évi szerződvényeknél 1/4 évi bért és tartást is tartozik kárpótolni, ha a cseléd a szolgálati év kezdetén szolgálati helyet nem kaphatott. Azon esetben pedig, ha a szolgálati idő bekövetkezése előtt 6 héttel a gazda előtt nem volt tudva, hogy a cselédet be nem fogadhatja, arról köteles a gazda azonnal értesíteni, s ez esetben kárpótlással nem tartozik a foglaló otthagyásán kívül, de kárpótlással az esetben sem tartozik, ha a szolgálati idő bekövetkezése előtt a cselédnek amúgy is bűntelen, eleresztésére szolgáló tettének jött tudomására, miről szintén az illető egyén azonnal értesítendő.