Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)
számolásnál. Bocsánat! Ennek egyáltalán nem a néptanítók az okai. — Hiszen régen meg van írva: Haurit aquam cribero, qui vult discere (et docere) sine libro. (Szitával meri az a vizet, aki könyv nélkül akar tanulni.) A többi tárgyakra nincsenek se tankönyveink, se taneszközeink. Hogy olvasókönyveink, melyeknek a nép encyclopediáját kellene képezniök, mily gyarlók, e helyen nem illusztráljuk; hogy a czélnak elérését lehetetlenítik, be fogja látni mindenki, aki velők bővebb ismeretséget kötött. Szakkönyvecskékkel szintén nem boldogulhatunk, mert aki tudja, mennyit kell gyakran a néptanítónak küzdenie, hogy a szülők egy-egy ABC vagy olvasókönyvet vegyenek reményteljes magzatjuk számára, — az a szakkönyvecskék megvételét nem is fogja indítványozni. Különben a ministerialis tanterv oly túlfeszített igényekkel lép föl, minőkkel Bajorországban sem találkozhatunk. Pedig ott évtizedek óta sokkal több gondot fordítottak a tanítóképzésre és népiskolákra. A Bach korszak fölmentette a néptanítót a jegyzőség és harangozóság kötelme alól, megjavíttatta dotátióját, midőn mindennemű fizetését váltópénz helyett pengőpénzben rendelte kiadatni. S most? egyik terhet a másik után rakják ránk! Ezt nem reméltük. Az iskolaépületek rossz és szűk volta mellett a tanszobák hiányos felszerelése; taneszközök és tankönyvek hiánya; úgyhogy igen sok helyen alig található egyéb egy fekete s néhány elrongyolt fali olvasó táblánál. — Ez a harmadik tapasztalat, melyre nincs mit mondanunk, mert tényeket, tagadhatatlan tényeket tartalmaz. A felügyeletnek kellőképpen nem alkalmazhatása, miután azt maga a tanfelügyelő úr egy maga eredménnyel gyakorolni nem képes. — Ez a negyedik tapasztalat, melyre nézve véleményezi: A felügyelet sikeres gyakorlása végett állítandók volnának 4-5 kisebb körű felügyelőségek, melyek a megyei tanfelügyelőségeknek segítségére lennének. — Szegény Magyarország! Hát oly lelkiismeretlen dologkerülők néptanítóid, hogy minden léten nyomon egy-egy hajdúra van szükség, ki őket kötelességük teljesítésére szorítsa! — Eddigi felügyelőink: 1. minden egyes szülő, 2. az iskolaszék, 3. a helybeli lelkész, 4. a körlelkész vagy esperes, 5. a megyei tanfelügyelő. Hát még ez sem elég? Nagyon tartunk tőle, hogy a sok bába közt elvész a gyermek. Végre: A tanítók képzettségi hiányának pótlása céljából vagy ambuláns előadások rendezendők vagy szünidő alatt az illetők póttanulásra kötelezhetők; és e kívül még — ami a bajon leggyökeresebben segíthet — tanítói egyletek alakítandók. — Tökéletesen egyetértünk Nagyságod e nézetével. — Beismertük ennek horderejét már a múlt évben, midőn a »Szigetvar vidéki tanító-egylet«-et megalakítottuk. Csakhogy ebben is rendkívül gátol bennünket a nyomasztó anyagi helyzet. Havonkint legalább egy gyűlést kellene tartanunk. De hogyan tehetnők ezt, midőn a községek még csak fuvart sem szolgáltatnak? Ezzel maradunk Nagyságos királyi tanácsos, megyei tanfelügyelő úrnak Gyöngyös-Melléken, ápril hó 7. 1870. a »Szigetvar vidéki tanító-egylet« választmányi gyűléséből alázatos szolgái: Elemy Sándor, német-újfalui néptanító, egyleti elnök, Körmendy József egyleti helyettes jegyző.« Forrás: Somogy VI. évf. (1870) 17. sz. 182. 1870. A Kaposvári Általános Munkásegylet megalakulása Az Allgemeine Arbeiter Zeitung 1870. június 19-i számának »Mindenhonnan« c. rovatában olvashatjuk az alábbi hírt:
