Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

»A rendetlen iskolábajárás, mely egyrészről onnan származik, hogy vannak helyek, hol a népiskolai oktatást tárgyazó 1868. évi 38. t. cikket voltaképen még nem ismerik; másrészről, hogy a tanítók nem jegyzik a mulasztók neveit, vagy ha jegyzik is, a néptől való félelem miatt a mulasztók névsorát nem adják át a községi elöljáróságnak; ahol pedig átadják is, ezek nem büntetik a mulasztók szüleit. — Ez az első tapasztalat. Örülünk, hogy Nagyságod rátalált a bibére. — Míg az iskolaszék, mely a néppel rokonsági, sógorsági, komasági kötelékkel a legszorosabban van egybefűzve, — melynek egyik érdemes tagja részegen, pipaszóval lép az iskolába, a másik interpellálja a tanítót, mért irat a gyermekekkel irkába?, a harmadik, mért nem metsz számukra tollat? stb. gyakorol a néptanító fölött első fokú bírságot, addig radicalis gyógyításra gondolni sem lehet. Ismertünk egy szerencsétlen ősz tanítót, ki 38 évi fáradhatatlan működése után éppen emiatt kenyér nélkül marad a közelmúlt évben, Szulok mezővárosában történt, azonban a népnek ezen humánus eljárásáról úgy látszik senkinek sincs tudomása. A nép — valljuk be — ellenszenvvel viseltetik. Meg nem foghatjuk, hogy nevelésügyünk sohasem fog fölvirágozni.Kívánhatja e tehát valaki, hogy a tanító ily viszonyok közt a mulasztók bejelentése által magát a népnél meggyülöltesse? — Ha azt akarjuk, hogy a néptanító hivatásának igazán, a szó legszebb, legnemesebb értelmében megfelelhessen, föl kell őt mentenünk a nép suprematiója alól. A tanító kinevezési, előléptetési és ha kell áthelyezési jogát az államnak kell kezébe vennie, mint Bajorországban. A néptanítónak államhivatalnoknak kell lennie. Enélkül népnevelésügyünk sohasem fog fölvirágozni. Meg nem foghatjuk, hogy tehette le a népiskolaügyet a törvényhozás a nép kezébe, midőn nevelésének, művelődésének szüksége minden oldalról hangsúlyoztatik. Ez oly contradictió, mely magát okvetlenül megbosszulja. A tanítók nem elég szakképzettsége, párosulva igen soknál a hanyagsággal is; mert a helyt nem állható tanmódon kívül legtöbb tanodában mind ez ideig nem tanítanak egyebet vallás, erkölcstan, olvasás, írás és számolásnál. Utóbbinak sok esetben oka a rossz díjazás, s a fizetéseknek hanyag beszolgáltatása. — Ez a második tapasztalat. — Vizsgáljuk meg egy kissé közelebbről. — Míg erőben vagyunk, míg dolgozni bírunk — így szól Bárány I. — gondja van az államnak, nehogy meggazdagodjunk; ha meggyengült erőnk, ha már nem bírunk dolgozni, senki sem gondol avval, hogy nyomorgunk és családunk éhezik; ha meghalunk — szélnek eresztik árváinkat. Pedig a pedagógia— mint Mutschelle (Mutschelle Sebestyén német katholikus lelkész 1749 — 1880.) mondja — minden állam királynője, tőle s épségétől függ, vájjon angyalok vagy ördögök, fő vagy has uralkodnak, avagy kormányoztassanak; azonban eddig csaknem mint szolgával bántak vele és számtalan esetben koldulnia kellett. Kívánhatja-e tehát az állam, melyben a néptanító úgy dotáltatik, mint nagy Magyarországban, melyben a néptanító önfeláldozó munkássága a törvényben is csak 300 Ft-ra tartatik érdemesnek, hogy általában jeles képzettségűek legyenek? Erre igazán difficile erat satiram non scribere. Ily elismerés mellett csodálható-e, ha kerüli e pályát mindenki, kivévén azokat, kiket rá végzetük kényszerít. Még igen sokan hanyagok is. Súlyos vád. Tekintsünk egy kissé szeme közé. — Hogy a rossz díjazás s a fizetéseknek hanyag kiszolgáltatásáról — melyekről Nagyságod is emlékszik — ne is szóljunk — a tanodák túltömöttsége, hiányos fölszerelése, a rendetlen iskolábajárás, számos helyen két tannyelv, a kántori teendők stb. mind oly tényezők, melyeken a legképzettebb, legszorgalmasabb tanító buzgalma is hajótörést szenved. A néptanító tevékenységének megbírálásánál tehát mindenekelőtt azon viszonyokat, azon akadályokat, melyekkel küzdeni kell - kellene szemügyre venni. Az ítélet csak akkor lehet igazságos. Szervezzük tehát mindenekelőtt népiskoláinkat, hárítsuk el mindezen akadályokat, tegyük ezáltal a néptanítónak a kívánt siker elérését lehetővé, és akkor — de csakis akkor kívánhatjuk, hogy iskoláját mindegyik a kor kívánalmának színvonalára emelje. A legtöbb tanodában nem tanítanak egyebet vallás, erkölcstan, olvasás, írás és