Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

E perczekben láthattuk már, hogy e napon itt olyan csata küzdetik, milyen alig a hazában, s mind a két fél megfeszíti minden erejét, a zászlóra írt nevet diadalra juttatni.E szavazás kezdetét vette de. 10 órakor, községenkint, és pedig a távol eső községek jöttek elsőben. A székvárosban annyi ember, mennyit 49 óta alig láttunk, mert a szélsőbal nemcsak szavazóit, hanem a községek más polgárait is mind beparancsolta. Ünnepi színben minden s a házakról egész lobogóerdő lengett. Somssich pártján az egész értelmiség; birtokos osztály, kereskedelem emberei: az izraeliták egészben; a polgárság színe, java. Kossuth pártján — 5-6 vezetőn kívül — az ígéretekkel, a név varázsával megmákonyózott néptömeg, mely csak egy Istent ismer, s egy Kossuthot; ezeken kívül pedig (számtalanon belőle) csak legelő, szántóföld osztást s oly vágyakat, melyek valóvá érve megásnák a haza sírját. Mindkét párt vezérei folytonos izgásban, futkozásban, nehéz cseppeket izzadva, és rendezve községeiket a szavazásra. A szélsőbal utolsó katonáját is összeszedte; ha világtalan, vak volt, vezették; ha ágyban fekvő beteg, támogatták; csak a sírokat hagyta nyugodtan, mert ott már nincs szavazat s így izgatásra nincs szükség. A megyeház előtti tér úgy nézett ki, mint a megpiszkált hangyaboly; sürgött, forgott, éljenzett a tömeg, s minden egyes embere lázban, azon gondolatra; kié lesz a győzelem? Azé-é, ki nagy nevén kívül tényleg is részt vehet az országgyűlésen, s fényes tehetségével a haza boldogságát előkészítheti? Vagy azé, kinek dicsőssége a múltban, de személyesen nem vehetvén részt az országgyűlésen; jelenlegi politikájával s a nevében megengedett izgatással örvénybe löki az országot! Estve a város ki volt világítva, hogy az utcákon rend legyen, és semmi kihágás ne történjék; s folytonosan hangzott a pártok éljenzése, aszerént, amint emelkedett, vagy hanyatlott szerencséjök; s a lovas és gyalog katonaság, a polgári őrség legszigorúbban teljesítve kötelességét, olyan rendet tartott, minőt csak ily alkalmakkor várhatunk. A szavazás egész éjen át tartott; az erőfeszítés, a szorgalom határt nem ismert. Láttunk egy 90 éves vak embert, kit a szélsőbal karon fogva vezettetett a szavazatszedő bizottmányhoz; beteget, akit támogattak s annyira együgyűt és fanatisáltat, hogy aki Kossuth Lajos nevét nem tudta kimondani, Kajos Kosok-ot kiáltott a szavazatszedők előtt. Izraelitáink, kik az egész pártoskodási havak alatt példányszerű fegyelemmel viselték magukat; kitűnő ragaszkodással a törvény és a rend iránt, hűséggel a lobogóhoz s határtalan lelkesedéssel voltak az ügy iránt — bebizonyítva, hogy e hazának méltó polgárai, s érdemesek a szabadságra — egész éjen át tömörülten, feszült figyelemmel várták a szavazási órát, midőn a sor rájuk kerül. Tiszteletünk illeti meg őket, mert ők érdemesek erre. Az utolsó szavazók (kaposváriak) másnap 10 óra felé szavaztak le, s az elnök következő eredményt hirdette ki: Somssich Pál mellett szavaztak: 949-en; Kossuth Lajos mellett 1350-en; győzött 401 szótöbséggel. Midőn a szavazók száma tudtul adatott a közönségnek, Szokolay Dániel, a Deák-párt alelnöke óvást nyújtott be a Somssich-párt nevében; hogy Kossuth Lajos a törvény értelmében választó nem lévén, s így nem is választható. Ez az eredmény. Somssich elesett, s Kaposvárott esett el, hol annyi emlék van nevéhez fűzve. Máshol koszorúkat adnak az érdemnek, itt sárral dobálják; szerencse, hogy törpék soha sem árthattak a halhatatlanságának. Somssich Pál egy történeti nagy név ellen dicsőségesen küzdött neve és tetteinek erejével. Kossuthnak Magyarország területén ez első csatavesztése, mert az még alig történt valaha, hogy 2299 szavazatból 949-et elvesztett volna. Még egy ilyen győzelem Kossuthnak, s elvesztette azon nymbusát, mellyel bírt.« Forrás: Somogy 1869. márc. 23. sz. II. Kossuth — miután nem akarta a várost egy esetleges királyi biztos kinevezésével és nyakára ültetésével alkotmányos szabadságától megfosztani, miután