Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

Kis Lőczi János mesztegnyői 1/2 helyes jobbágy, 34 esztendős, r. kath., »meghiteztetven« vallja 1841. jan. 13-án a kaposvári törvényszéken: »...Múlt esztendei december 7-re virradóra tekintetes járásbeli szolgabíró úr Mesztegnyére levelet küldvén a végett, hogy a tekintetes kiküldöttség azon napon megérkezik vizsgálódás végett, azért minden ember otthon legyen a maga házánál, annak következésébe a kisbíró Szép József, a házakat megjárván, minden embert a bíró házához parancsolt, a nép összegyűlvén és a levél felolvastatott, azok, kinek katonának való fiaik voltak és némely elöljárók, nevezetesen az elöljárók közül Németh János, Hajdú György és Jáger Ferenc azt tanácsolták a községnek, hogy nem jó lesz, ha minden ember a maga házánál marad és ott a kiküldöttségre várakozik, mert akkor egyenkint, könnyen elfogdostathatnak,hanem most menjenek haza és kevés idő alatt míg a kiküldöttség meg nem jelenik, ismét a bíróházhoz összegyűljenek, mégpedig fegyveresen, hogyha védelemre kerül a dolog, tudhassák magokat védelmezni, ezen rendelést teljesítették is mindnyájan, minden további parancsolat nélkül. így összegyűlvén a nép a bíró házánál várakozott, akkor jött közébük Gajger nevű szabadságos katona, aki előbb is forgódván mesztegnyeiek között és azoknak ellenszegülési akaratjukat tudván, mondotta a köznép előtt, ha jön is katonaság, nem kell ám azért félni, mert azok nem lőnek, hanem csak ijesztésre üres fegyverrel jönnek, ezalatt jött a sokasághoz Prema nevű kelevizi ember, a bíró sógora, azon hírrel, hogy jönnek ám a pandúrok, látta őket, hogy a korcsma előtt szedték ki a töltést a puskájukból, ez alatt egy darabig a köznép békességben várakozott s megérkezvén a pandúrok és a katonaság, a biztos úr előbb egy pandúr őrmesterrel s egynéhány legénnyel a bíró házhoz ment meghagyni a kisbírónak, hogy a katonaság számára a kvártélyt (szállást) készíttessen, az egyik kisbíró el is ment kvártélyt készíteni s ekkor az őrmester azt mondotta, nem azt a kisbírót, hanem a másikat, tudniillik Szép Józsit kell kvártély készítésre küldeni, erre mindnyájan azt mondották, hogy nincs itt, aminthogy a tanú most is azt vallhatja lelkiismeretesen, hogy nem tudja, ha ott volt-e, vagy sem. Ekkor egyik pandúr bemenvén az udvarba, minthogy Szép Józsefet ki nem adták, Németh János esküdtet akarta megkötözni, de a fiatalság a pandúrok kezéből kivévén, nem engedte megkötözni ifj. Jáger Ferkó, Buda István, Peti János, Kis Nyakas János s többek. Ekkor az az egynéhány pandúr az udvarból visszavonulván az utcára, erre jöttek a többiek is, kik a kapu előtt frontot tettek, ekkor a polgárság fegyverre kapott és rettenetes lárma volt és bent maradott pandúrokkal összekavarodván kezdették egymást ütni. A Hajdú Kata leányt látta a tanú, hogy egy pandúrhoz hozzávágott baltával, de az a vágást hajlással kikerülvén, még akkor lövés nem történt. Németh Jánosnál ki fejszét, Boda Istvánnál vasvellát, Kis Nyakas Jánosnál is vasvellát látott, azután a többinél is kinél kisfejszét, kinél vasvellát, a tanúnál is volt egy kis fokos, hogy szemére ne vessék a többiek, hogy üres kézzel ment oda. Ekkor a katonaságból a kapitány úr a kapun beugratott, utána a többi legénység is összezavarodván, akkor történt a lövés napnyugatról az utca felé. Ezután kevés idő múlva történt a pandúrok által is lövés, melyre többen megsebesíttettek és agyonlövettek.« 1841. ápr. 26-án a törvényszék Bognár bírót 6 évre, a két másodrendű vádlottat 5 évre, a harmadrendű vádlottat pedig 3 évi börtönre ítélték félévenkénti 25 bot mellett. A negyedrendű vádlottak egy évet és kétszer 32 botot kaptak, az ötödrangúak pedig egy-egy hónapot 25 bottal súlyosbítva. Valamenynyien hetenként 2 napi kenyéren és vízen töltendő böjtöléssel, lánccal és közmunkával töltötték el börtönbüntetésüket.«