Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

Az alábbiakban közöljük Vedres István szegedi mérnöknek 1820-ban készült és Torontál megyében már sikerrel kivitelezett gabonaverem tervezetét, amelyet a Somogyban és Zalában birtokos Skublics család is elkért a tervezőtől. A megépítésre vonatkozóan ugyan nincs adatunk, mégis indokoltnak tartottuk a tervezet közlését, mivel az értékes adalékul szolgál a XIX. század első felében meginduló agrárracionalizálás történetéhez. »Azon gabona vermeknek leírása, melyet Tekintetes Nemes Torontál vármegyében vedresházi pusztán a múlt esztendőbe végképpen fölépítettek téglából és agyag sárból az ide kapcsolt rajzolat szerint. A. A középső verem legnagyobb, 2 1/2 öl kerekségének (kerületének) általmérője, a magassága 3 öl; egy kandalló van benne, hogy télen is dolgozhassanak mellette a munkások, ha szükséges; körülötte hat verem van, melyeknek alsó szájai ezen közükben lévő verembe nyílnak. Szükség idején, ha ebbe is kéntelen az ember gabonát tölteni, belefér 560 köböl. B. Az első sorba lévő hat verem, egy 320 köblös, mind 1920 köböl. C. A második sorba lévő hét verem, egy 260 köblös , mind 1820 köböl D. Ugyanazon sorba lévő négy kisebb verem, egy 170 köblös, mind 680 köböl. így ezen 18 vermekbe beleférhet öszvességgel 4980 köböl gabona. Minthogy az elsősorbéli hat vermek a középső A) verembe nyílnak, és a gabona belőlük abba folyhat, hogy a második sorbéli vermekbül kiveendő gabona is bezárt helyre eresztődhessen, azok közül 6 szoba E betű alatt és 3 konyha csináltatott a cselédek lakására. A vermek tetejére G grádicson hordattatik föl a gabona, oly állásról, amelyre a szekerekről a gabonával tölt zsákokat föl lehet hányni. A vermek száján belől lévő deszka ajtón, amint a rézbemetszett rajzolaton láthatni egy tolóka vagyon, melyben a gabona kifoly. Ezen szája a veremnek akkor, ha gabonával megtöltődik, téglával beragasztatik erősen, és még bé is simittatik, hogy a levegő bele ne mehessen. A fölső szája pedig, minek utánna a verembe a gabona leülepedett igazán, színig tele töltetvén, egy fadugóval béduggattatik, hogy itt se mehessen bé a levegő. Minekelőtte gabona töltettetik a vermekbe, azok jól kiégettetnek, s annyira, hogy a simitottság rajta meg pirosodjon. Alól téglával vagy deszkával kipadoltatnak. A vermek tetejeinek közei földdel, homokkal, de legjobban kőporral megtapodva, vagy furkózva erősen töltetnek meg, s fölülről egy, vagy kétsoros tégla flastrom húzódik reájuk, hogy az esővíz által ne járja a töltést. Ezen tégla flastromok közé, szintúgy a vermek belső padozása alá is, nem különben a szélső falak fundamentomin fölül is legalább, forróbb szurok öntessen szét, hogy azon szurok hártyán a nedvesség által ne hathasson. A középső verembe 9 vagy 8 lábnyi magasságnyira padlást is lehet csinálni arra a végre, hogy azon zsákoknak, apró rostáknak, ponyváknak s egyéb ilyeneknek bátorságos helye legyen, minthogy alól a 8—9 lábnyi magosság alatt a nagyobb rosta azért könnyen elfér, ha tudniillik ezen verembe gabona nem töltődik. Egyik verem szájátul a másikig karfák vannak a második soron, hogy a szobák zsindely födelére való hágás meggátoltassák. A szobák oldalában lévő vermek falai nem árt, ha vastagabbak lesznek a végett, hogy a fűtött szobák melege a verem falán által ne hathasson, ami a gabonának ártana. Szegeden 24-ik Juni 1820. Vedres István ingénieur.« Forrás: Skublics család levéltára 47/e csomó. Jelzet nélkül.