Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

beporozására igen alkalmatos, felette sok vas részetskéket foglal magában; ezen vas tiszta, fényes, sem édes, sem sós vízben meg nem rosdásodik, a tűzben nem sertzeg, és színét meg nem változtatja: ezek mind olyan tulajdonságok, amelyeket a közönséges vasporban nem tapasztalunk; mely bőven találtatik ezen vas a Balaton fövényében, abból kitetszik; hogy én ezen fövényből egy negyed részt a mágnes által kihúztam, amely csupa vas volt; ha az említett fövényt az ember nagyobbító üveg (mycroscopium) által nézi, találkoznak abban sok apró fehér kovák, még apróbb drága kő-darabocskák, úgymint: gránát, rubin, amethyst, topász, sat.«... » Végtére a Balaton vízéről azt jegyeztem meg, hogy abban szén-szesz vas-részecskékkel egyesülve bőven találtatik, azért némely tulajdonságival bír a savanyú víznek: ettől származik, hogy azoknak bőre, akik abban fürödnek, összehúzódik és megrántzosodik, hogy a lovaknak, melyek lábaikat abban egynehányszor áztatják, körme nagyon töredékeny lesz, és ha csak valami zsírral meg nem kenetik, megrepedez.« Halála előtti években levelezett Kazinczy Ferenccel. Ezek egyikében így sommázta életét. » Én nem tudtam soha megházasodni. Tizennyolcz esztendőktől fogva magányos és független életet élek. Még tsak vágyódás sem fordult meg szívemben az eránt, hogy szolgálatban mentem volna, annyira jóllaktam néhai directori hivatalommal. Azonban mégis abban való, nem éppen érdem nélkül való szolgálatom szerzetté ezt a kis, életemig tartó inscriptiót (birtokadományt), amelly a világjátékává nem hagyott lenni. Termesztek, tenyésztetek, plántálok, öntözök, porhálok és gyomlálok. Kitsiny szántóföldem kenyeret és házam végéban plántált szőlőm magamnak és tsalááomnak bort áá. Gyümöltsfáim nekem is teremnek, nem tsak az unokáknak, mint Virgil állítja. Virágjaim és méheim megengesztelnek még a rosszak eránt is. A sok próbatevések unalmimat egészen elfeledtetik velem, Ezek mellett, ha nem tartozom is vele,/o/vvásr dolgozgatom 32 esztendők előtt kezdett munkáimat. A gazdaságban egészet akarok öszszeállítani tsupa praxisból. A Practicus Mezei Gazda két kötetben kész, a Házi Gazdaasszony kész. A Gazda Tiszt most van összeállításban. A Haza gazdálkodása (Oecomonica Statistica Hungáriáé) kész. Talán ha az Úristen éltet két esztendők alatt többet tudsz felölök: addig pedig a legmeghittebb barátodnak se mondj felölök semmit.« Csurgón is halt meg Nagyváthy János »tisztes szegenysegben« — ahogy síremlékének utolsó mondata sűrítette egybe életpályáját — 64 éves korában. Hamvait a gimnázium parkjában helyezték el örök nyugalomra. Szigethy István tanár temetési beszédében többek között az alábbiakat mondta 1819. febr 21-én: „Ezen előttünk lévő gyászos koporsóban nyugosznak néhai tekintetes nemes, nemzetes és vitézlő Nagy Vátyi János úrnak, tekintetes nemes Szála vármegye tábla bírájának hideg tetemei. Született ezen nagy lelkű férjfiú tekintetes Borsod vármegyében, Miskolcz várossában, tisztességes nemes szüléktől. Gyermek korában az ugyanitt szépen virágzó gymnasiumban kezdvén tanulását, minekutána azon tudományokat kitanulta, melyekre az ifjúságot meg szokták tanítani, belső vonattatásból, de egyszersmind a tudományoknak édességétől is indíttatván, sokat ígérő elmebeli talentumának kimívelése végett ment a sárospataki reformatum Collegiumba, ahol is a véle egyidejű, s azon tudományokat tanuló társait hirtelen szorgalmatosságával meghaladta s nagyra termett elméjének különös jeleit adta. Innen mikor és mitsoda alkalmatossággal katonai életre adta magát, hihető azért, hogy ezáltal magának is érdemet szerezhessen, s tudományos esméretét tökélletesítse; amint hogy minden bizonnyal dísze is lett volna itt is a magyar vitéz nemzetnek, mivel csakhamar nagy dolgok bízattattak reá, hanemha szeme világának elgyengülését érezvén, a maga kérésére ezen vitézi pályából, a Mars táborából engedelmet nyert volna hazájába való vissza jövetelre. Amikor osztán ismét Sárospatakra menvén, minekutánna a felsőbb tudományokban is magát tökélletesítette, kiutazott külső országokra esmérni akarván az embereket, azoknak nyelveket, tudományos s erköltsi előmeneteleket, szokásaikat,