Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

életek módját, egyszóval, hogy kik és mitsodások. Itt több nevezetes universitasokban sok tudósoknak nem tsak tanításait hallgatta, hanem egyszersmind mint valóságos ítudós, azoknak esmeretségét és barátságát is megnyerte. Visszatérvén innen, mint a rakott méh, tudománnyal és tapasztalással meggazdagodván, a losontzi reformatum gymnasiumbeli ifjúságnak nevelését vállalván magára, ezt az oskolát másfél esztendei szorgalmatos tanítása és munkás igyekezete után tsakhamar virágzó állapotra emelte. De mivel más vala az ő rendeltetése ama fő Úrtól, akitől függ mindnyájunknak sorsa és állapotja, különben is érezvén, hogy vállai a terhet meg nem bírhatják, ezen közhasznú hivatalról önként lemondott s lakását Pestre tette által. De éppen nem azért, hogy itt munkásság nélkül töltse az életét, mellyet mindenkor betsülni tudott, éppen nem! Hanem hogy üres lévén a közönséges foglalatosságoknak terhétől, magát annál inkább a tudományoknak szentelhesse. Innen, ismét több tudósokkal megesmerkedvén és sok, az érdemes tudományt betsülni tudó úri személyeknek kedvébe esvén, minekutánna több hivatalbéli, mégpedig ugyancsak nevezetes és tisztes hivatalbeli megtiszteltetéseket el nem fogadott, végre elfogadta azt a directori hivatalt, melyben a mi igen szeretett s nagylelkűségéről és érdemeiről még az idegenek előtt is betsültetett és tiszteletben lévő földes uraságunkat, magyméltóságú gróf tolnai Festetits György őexcelentiáját ezen negyméltóságú grófi háznak tellyes megelégedése szerént több esztendőkig szolgálta, mígnem végre nyugodalomra kívánkozván, hív szolgalatjának jutalmául nyerte életének lefolyásáig ezen csurgói jószágot, mellyen betses életét minden, véle esméretségben és barátságban lévőknek mély szomorúságára mint 64 esztendős tisztes öreg elvégezte. Hogy ez a megboldogult úr egy volt a valóságos tudósok közül, erre bizonyságul hívom mindazokat, valakik őtet esmérték; de előhozom amaz arany érdempénzt is, mellyel őtet, mint valóságos tudóst ama boldog emlékezetű fejedelem, II. Leopold felséges római császár és magyarországi király Mezei gazda nevű munkájáért, mely első a maga nemében, megtisztelte. — Hogy pedig egy volt azok közül is, akikről fellyebbi értekezésemben azt állítottam, hogy az életet igazán betsülni tudják: reménylem, ebben a részben is állításomnak kevesen mondanak ellene. Ezek is pedig többnyire ollyanok lesznek, akik meg nem gondolják ezt, amit mond a poéta:» vitiis nemo sine nascitur«", hiba nélkül senki sintsen a születettek közül; tökélletes tsak egy lehet, kiben semmi határ köz nintsen. — Mert ha a fellyebb mondottak szerént az betsüli másokra nézve az életet, aki azon igyekezik, hogy az életet más emberekre nézve kellemetesebbé, boldogabbá, tsendesebbé s örvendetesebbé tegye; következésképpen aki úgy bánik az emberrel, mint emberrel, hogy az emberiséget meg ne sértse, aki jóltevőségével a nyomorultat, vigasztalásával a megkeseredettet, jó tanácsával az elcsüggedettet, segedelmével az erőtlent segíti, feléleszti és támogatja, aki békességes tűrésével a hibázóhoz nyájas, szelíd, egyenes, barátságos s tettetés nélkül való maga viselésével mindenekhez s végre békességszeretésével örömöt s vigasságot terjeszt mindenfelé: ugyan miért ne lehetne ezen megboldogult úrról elmondani, hogy ő betsülte az életet más emberekre nézve, úgy mint akinek ezek tulajdonai voltak." Forrás: Nagyváthy János. Közönséges instructio a méltóságos tolnai gróf Festetics György királyi kamarás uradalmaiban gyakoroltatni szokott gazdaságának rendjén keresztül. 1792. Kézirat a Csurgói Csokonai Gimnázium könyvtárában. Festetics György: Instructio a keszthelyi uradalom tiszttartói számára. 1784. Kézirat u.o. Tudományos Gyűjtemény 1817.

III. kötet. Csire István: Vázlat Csurgó múltjából. Csurgó 1907. Vörös Károly: Fejezetek Nagyváthy János életéből. Agrártörténeti Szemle. 1961. III. évf. 1. 3—4.SZ. A Sárközy család levéltára.