Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

Ilonával ilyetén dolguknál beszélgetni, hogy maga rosszul lévén, kérte, tanítaná valamire. Jandrok Józsefnek napát Pálfi Ilona fújta föl oly módon, hogy négyszeglető rontó füvet megrágott s éjjel oda, Jandrokékhoz menvén a korsójokba okádott,ezt azért cselekedte, hogy az fatens rab asszony akkor panaszolkodott néki, miképp őtet kitudták az ház ajtóbul, mindjárt biztatta a rabot, hogy ne félj, nem sokáig fog élni benne, s innét tudgya, hogy boszorkán volt Pálfi Ilona (sőt, a leánya is Ilonának tudgya a füveket szedni), s azt mondotta Ilona: no, gyüsztö, én rontó leszek, te gyógyétó. s mutogatott néki némely füveket, amelyeket meg is tudna mutogatni. Ezen rab is jelen volt Pálfi Ilonával, midőn hat lovon, csézán Balaton Martinhoz az ajtó hasadékán bement étszaka, ő pedig az ajtón kivül maradott. Ilona elszedte Martinnak a lábait, kezeit, derekát, oldalait; Ilona ajtót megnyitván, ő is bement, sőt kérte Ilonát, ne bántaná Martint. A borit, húsát lefosztván, mint ruhát, csak úgy kiszedte minden csontját, valamint levelbül a húst, s az inát meghúzván, minden csontyát megforgatván, sőt visszaforgatván megint bérakta, s abban volt contractus, vagyis inkább zsugorodott. Ezen Örzsik adott három féle füvet, egyik ollan, mint a vöröshagyma fehér virágja, födi tök a második és a harmadik orvén gyökér; maga Ilona nem gyógyéthatta, mert rontó volt. Sz. György nap előtt megfogván a békát, nyársban vonván, ember haját a szájában tévén s elásván a földben, eldagadozott: Jandriknét is igy ölte meg. Barabás Géczit pedig úgy vesztette meg Ilona, hogy a nyomát fölvette és reá hudgyozott, a béka szájában tette, a földben ásta. Hogy pedig fenyegették őket, megint kivették a szájábúl s úgy gyógyult meg a legén. A fönt emiétett hat lovak csak macskák voltak, Ilonáé volt ketteje, fekete macska, a többit is ő fogdosta. A hintó csak elvetett szita volt és rosta, melly eket öszvetévén, mint a kerekeket, egy kis ostorral megjnditotta. Az ostort Ilona elvitte maga, s azon ostor tanulatlan leán fonala volt öszvefonyva, melly ostorkával magokat megcsapdosván, azon szekerekben ültek mind a ketten s elmentek nem csak emiétett emberhez, de máshová is, valahová akartak. A kocsisuk sánta ördög volt, Jancsi névő, s úgy jártak, mint a szél; nem jártak tovább, csak imitt amott maguk hegyén és légrádi hegyen, Zajgár pinczéjében jártak tavai, mivel maguknál szük volt a bor: csoÚán szár csévén ittak belőlük... Tót Istvánt igenis, ez fenyegette meg, de ugyancsak Pálfi Ilona ment hozzá étszaka az ablakon s megrántotta a száját. Ez is ugyan véle volt: varakos békának vérét vévén, aval megkenték magokat, s mint a macskák, bementek; a fönt irt ostort is avval kenték meg; ezzel mikor magokat megkenték, csak azt mondották csucsorétván: hip hop, ott legyünk, hol akarunk, s mingy árt ott voltak... ...Szakált Ilona rontotta meg oly formán, hogy feküdt nyáron a pitvarban, Ilona eczetet kért, nem adtak és mingy árt megfenyegette: ha adsz is megbánod, ha nem is megbánod. Ezek után étszaka kiment a legén vizelleni, a szemírmes testihez ütött, sőt ostorkájával meg is csapta, amint Ilona ennek megbeszélte, s abban romlott meg. Szakái Péternétül igenis, kért kását, de tagadgya, hogy megfenyegette volna: mind az által tovább megvallotta, hogy Szakálné az udvaron feküvén az kéretett kemenczéje előtt, ott nyomták meg, s Ilona amellett öszvetörte, megtérdelte. Álmot eresztenek reájuk, bürök cséve által fújván keresztes rutát, boczafát, nyírfát. Háskötelet nem szenvedhetnek, hásfa alatt pedig ebédelni szoktak, a berényi szőlők mellett, a völgyben lévő hásfa alatt, szoktak ebédölni. A tehenet midőn megfejik, igen kicsin ember képében változtak, megkenvén magokat emiétet kenyőcsével, láthatatlanok lettek. 15 napig rossz volt az ollyan tehén... Kenyőcséjek emiétett varakos béka vére, és amidón a szőlőt mecczették, annak az vizecskéje volt. Kantárjok ibafábúl, vagyis rekettye fa hársbúi volt. Közösködött Ilona az ördöggel, Murva névővel, amint maga megvallotta; ennek pedig nem volt köze. 1737. december 20. Tortura nélküli vizsgálat, amely során Hampu Erzsébet megerősítette a fentebb elmondottakat, és az alábbiakkal ki is egészítette: Jég esőnek az öregét gorbonczás deák lova szarja, az apraját pedig (Szirogy) az ő lovuk szarja. A gorbonczás deákkal vagyon szövetségük, az a Baláta névő nagy vizekhez