Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

ment, ez egyebet nem beszéllett véle, hanem mikor lesz jégesső. Otthon Sz. György nap előtt az fát vágván, megjelent néki a deák fekete ruhában, ember képében, akkor beszélgettek, s Pálfi Ilona jött elő, s ő mondotta ennek. Veteméneket pedig hideggel veszthetnek. Forgó szélvészekkel úgy rontonak egyet s mást, hogy magok vannak a közepiben, csavarognak, ez nem mehetett még eddig, mivel kis gyermeke volt, aki pedig más gyermeket nem hoz, mindenhová elmehet vélek. Borokat inni mikor jártak Zajgár uram pinczéjében, egy kis kövecske világoskodott előttök gyertya helyett, gyémánt volt, az Ilonánál vagyon. Csak az erejét itták a boroknak, kevés bort... Hernyót, egeret és más illyen ártalmas állatokat sohasem csináltak, nem is tudnak... Kapitányuk volt Ilona, lapu volt a zászló, mellyet az öccse hordozott, midőn companiáskodtak. A szép ruhájuk abbul állott, hogy csak egy abroszt reájok teréttetek s mingyárt szép ruhák lettek, valaminemüt gondolt. Azoknak az asszonyoknak férjei, úgymint olyas garabonczás deákok musikáltak tárogató sípokkal, csak bádogbúi voltak, s éneköltek könyvekbül deákul: többet nem értett, hanem „cumitas, cumitas" Az igaz élő Istent ez még meg nem tagadta, noha sokat kényszerétették; s ugyan ezért nem is járhatott mindenütt vélek. Határjuk csak a Balátátul Inke felé volt a dédi keresztútig s a Dráván. Sz. György napján s hetin vagyon a takaró idejek legjobban a búzáknak; csak az erejét szedik s az ollyantéból lesz az üszög. Amidőn öszvejöttek a compagniában, megjelenvén az garabonczás deák szeretőik, azokkal közösködtek s ágyban lefeküdvén, úgy aludtak. A garabonczás deáknál, Ádám nevűnél volt egy sip: ha megfújta, mind meghallották. Kettei garabonczás deáknak fekete, ketteinek vörös ruhája volt, egyik Ádám, másik Miklós, harmadik András, negyedik Tamás, más nevek nem volt, hanem csak az Ilona szeretője ugyan csak Morva néven hivattatott, s igen szép ifjú legények voltak, kik is mind ember képében láttatnak, de valóságos ördögök. Mindezeket penig nem úgy, mint rémléseket, álmokat beszéllette, hanem igaz, valóságos szemeivel látott s véghez vitt dolgoknak mondotta lenni. Több penig hét társánál nem volt. Boszorkányok az társukat amidőn szélben járnak,akkor ismerik meg. Forrás: Smlt. IV. 10. x. Tiszti fenyítő perek, I. index 1737. szám. D. „Anno 1778. die 28. Augusti in Kaposvár inclyto comitatui Simighiense ingremiato invinculatus Stephanus Salamon restatutust ad novas cirumstantias bénévole examinatus: Kérdés Felelet Volt e néked Szőlős Györkön házad? Nem volt, hanem minditig, kivált nyáron az Szőlőmnél laktam. Tartottál e valami képpet az pinczédnél Az Istenben vetettem, másban nem volt akiben hittél,vagy reminsigedet tetted, sémiben is reménségem. hogy segitteni fog? Hát ezen faragot kippet mirt tartottad Igaz, hogy én csináltam, de csak az nagy az pinczédnél nagy röjtök helyen? gondolkodásombul csináltam, mivel éczaka az pinczémnéll olly nagyon kínoztak, hogy az föld is rengett alattam.