Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

meg örülvén, ki ment föllebb írt vice ispány uram elejben, valóságos nagydobszai földet lábbeliében talpa alá tévén, az Szakadáti vízen innénd napkeletrül levő valóságos görösgáli mezőn hitit le tette, mondván: No. vice ispány uram, ha mostanában is valóságos nagydobszai földön nem állok, tehát az Isten engem meg büntessen és úgy reszkessek, mind a nyárfa levél. És azon túl a reszketés rajta meg történvén, halála órájáig mindétig felettéb reszkető volt, el annyira, hogy utoljára esztelen és fél meztelen járván, még csak reá nézni is irtóztató volt. Ezt pedig Nagy Dobszában jobbára akkori ember mindenik tudgya, és ha reá kérdeztetnék, nem is tagaggya, a mind is valamely darabmezőt ennek hiti mellett el foglaltak nagydobszaiak, e mai napig is bírják". Forrás: Smlt. IV. 1. ff. Investigationes, fasc. 32. nr .1259. B. Kedves Sógor Uram! Nekem titulált levelit, s káplárnak iratát, engem itt írvín, kezemhez vette mai napon s parancsolattyát értvín, kend ipa nyírott kurváját ijesztő szókkal kemín examenre vettem (de korbáccsal semmit tüle nem extorqueáltam, mert már törvin alatt vagyon dolga), amit megvallott, mindeneket kivettem tüle. Vállá először, hogy új hold vasárnap nap költe előtt az szekér kerék agya likján háromszor neve szerint kiáltotta Siklósi Jánost, kend ipát. Másodszor, pintölő ellenzőiben haját Siklósi Jánosnak bevarrta, itt három lívín, kifejtettem, abban nem találkozott, hanem mondja, hogy Korpádon még 12-őt hagyott, azért fölfejtesse ellenzőit, talán magtalálja kend, de keze alól semmit ruházattyábul ki ne adjon kend; harmadszor vállá, hogy Siklósi Jánosnak nyomát fölvette és ahol lakott, a' sütő kemencze szája elejben sárral együtt oda sározta. Negyedszer, egy koslató kutyának a nyakára czérnát kötött, míg koslatott, a' nyakán hordoztatta, azután leoldván nyakárul, a Siklósi Jánosnak maga vásznábúl a' kurva üngöt varrván, ünge kötőit azon czérnával varrta reá és a maga fejkötő alatt viselő kontyát is azon koslató czérnával varrta, kit is megtartok a törvínyíig. így ezen ördöngös varáslással maga teste förtelmesígíre, egyező értelemmel sok gonosság elkövetísre csábította kend ipát. Hogy megeresszen rajta,kínszerítettem, azt, mongya: verettessík le a' sütő kemencze szája és a' nyoma kivetetődgyík, haja vetettessík ki és tűzben vetettessík, úgy azon üngöt ígettesse meg kend, kit maga vásznábúl varrott, és a' hol döglött kutyát találtat sógor uram, annak helirül vetessen föl egy marok port avagy földet, hintesse kend az ipa nyaka körül, úgy meg utálla ütet, soha szíp és jó szemmel reája nem nízhet. Vasárnap, ha az Úr Isten íltet, Bajomban házomnál leszek, ha megalázza Sógor uram magát,szóval is mindenekrül fogom informálnyi kendet. Tovább is magamat szíp jó akarattyában atyafisságossan ajánlom és maradok Sógor uramnak igaz köteles szolgája: Dongó György mp. Tapson, 3-a Junii 1762. (Címzett: Árvái József esküdt, Pusztakorpád) Forrás: Smlt. Processus magistratuales, I. index, 568. sz. (Ferenczi Judit házasságtörése.) C. 1737. december 19. Hampu Erzsébet iharosberényi „boszorkány" tortura alatt tett vallomása: Derezda nevő füvei, aki a berekben termett, avval gyógyította Szakái Máttyást és borz hájjal; erre a füre udvaheli asszony tanította, aki javas volt (Barna Jankóné, megholt), midőn ezelőtt circiter 6 esztendővel kezeivel, mellével rosszul volt. Pálfi Ilona tanította őket ezelőtt két esztendővel boszorkánságra, azt mondván, hogy füvekből fördőt csinálj és kennyed a Balaton fiát, Martint. Földi tök és ezerjó füvek voltak; aképp kezdett Pálfi