Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

méglen az vármegye által a' quárterialis házoknak és hidaknak reparatiójára fordéttattak, a' mellett a' portiót is a' vármegye repartitiója szerént, a' más paraszti kötelességektül különösen két száz ötven foréntokbul, id est fl. 250. álló taxát fizettek, úgy ennek utánna is a' vármegye által ki adandó repartitiója szerint a' szokott taxának meg fizetésére, quárterialis házak és hidak reparatiójára köteleztettnek." Forrás: SMLt. IV. A. l/a. Közgyűlési jegyzőkönyvek, 21. köt. 559—575. p. D. 1725-1769. Cigányok a XVIII. századi Somogyban A cigányság — főleg a román fejedelemségek felől érkező — második nagy betelepedési hulláma a XVIII. század elején érte el Magyarországot. S bár az idegen életmód, a szokásrendszer, a kultúra, stb. összeütközéseket okozott a falusi lakosság és a kóborló cigányok között, megfigyelhető azonban az is, hogy a jövevények jó része könnyen beilleszkedett, elsősorban a hiányt pótló kovács, fafaragó vagy más mesterségeknek köszönhetően. A század közepétől megerősödött „rendszabályozási igény" a felvilágosult Habsburg-abszolutizmus részéről jelentkezett. Az ellenőrzésekből a kormányzat az adóalanyok számát akarta növelni. A központi rendelkezések végrehajtása a vármegye kötelessége lett. Az alábbiakban az ilyen felsőbb rendeletek alapján meghozott helyhatósági szabályzatokból (statútumokból) mutatunk be néhányat Tóth Péter összeállításában, valamint egy összeírás-részietet és egy jelentést egy rendelkezés végrehajtásáról. 1. 1725. május 1. Cigányok a méltóságos főispán úr birtokain huszonötén fognak maradni, s számukra engedélyeztetik, hogy a vármegye területén járjanak-keljenek és gyakorolják a kovácsmesterséget; oly módon azonban, hogy igen szigorú fegyelem alatt tartassanak és ha közülük valaki a legkisebb vétséget is elköveti, példásan büntettessék meg. Az összes többi cigány irattassék össze a szolgabíró urak által és ha a földesurak valamelyike bárkit is be akarna fogadni közülük birtokaikra, semmilyen módon se engedtessék meg nekik a szabad költözés és menetel: sőt inkább mindenki vigyázza a saját területére befogadott cigányt; ha pedig valamelyiküket azon kapják, hogy földesurának területén kívül kóborol, azonnal szenvedje el a méltóságos Királyi Tanács kegyelmes rendelkezésében foglalt büntetést. Forrás: Kgy. jkv. 2. (1725.) köt. 204. p. 2. 1751. október 26. S mivel a cigányok azt szokták a törvény ellenére művelni, hogy a lakosok súlyos kárvallására a falvakban ide-oda kóborolnak és különféle tolvajlásokat — legfőképpen lólopáso-