Gőzsy Zoltán - Gőzsy Gáborné: A somogyi levéltár üvegablakai (Kaposvár, 2000)

A soproni levéltárhoz hasonlóan itt is egy ablaknak hat táblájára kerültek címerek, egy-egy tábla mérete 54 x 45 cm. A pontos rajzokat a levéltárban készítették el, és az említett méretben küldték el. Az üvegablakokat személyesen Kopp készítette („minthogy ily kényes természetű munkát saját magam csinálok"). Kis tételekben, tízesével küldték a mintákat. Ennek az volt az oka, hogy egyrészt nem állt a levéltár rendelkezésére egyszerre az összes címerváltozat, másrészt pedig el akarták kerülni a torlódást. Több esetben késve érkeztek a küldemények - amint azt Kopp több sürgető levele is jelzi -, emiatt késett az üvegablakok átadása is. A koncepció szerint elsősorban azok a családok kaptak helyet, akik fizettek. Célja volt még Molnár Istvánnak, hogy nemcsak a kifejezetten régi nemesi családok, hanem azok is helyet kapjanak, akik esetleg később települtek Somogyba. Mit jelentettek ezek a nemesek Somogy megyének? A magyar nemes szó a latin nobilis megfelelője. Ez a nosco ismer, megismer jelentésű igéből származik. Azaz nobilis az, aki a környezete számára ismert, jó értelemben híres, jeles, nevezetes, akit érvényesnek ismernek el. Ebből alakult ki az előkelő, nemes születésű jelentéstartalom. Igy közelíthetjük meg leginkább az imént feltett kérdést. Azok a családok, akik címerük révén könyvünkben szerepelnek, hasonló módon érdemelték ki megbecsültségüket. Természetesen a címerszerző nem minden leszármazottjára igaz ez, de kijelenthetjük, hogy ezek a családok - vagyonuk, pozíciójuk révén - igen jelentős szerepet játszották megyénk életében. Formálták, alakították sorsát, gazdasági, társadalmi és kulturális életét. Az itt látható címereket is érdemeik elismeréseképpen kapta egy-egy, illetve több tagja a családoknak, hogy e jelképrendszer által különböztessék meg viselőjüket, tulajdonosukat. A címerek kialakulása csak a megfelelő társadalmi és gazdasági feltételek között mehetett végbe, amelyben jelentős szerepet játszottak a kor szokásai, szellemisége. Ezek alapján alakult ki a heraldika (címertan) rendszere. Szabályai közül a legfontosabb, hogy a címer, pajzsba foglalt színes ábra, amely vagy mértani forma, vagy stilizált kép. A pajzs és a címerábra nem lehet perspektivikus, nem lehet árnyékolt, valamint a színeknek csak egy árnyalata szerepelhet a címerképen belül. A pajzs belső terét mezőnek nevezzük, amely kisebb részekre osztható. A jobb és bal oldalt egyébként a pajzs mögött álló viselője szemszögéből kell néznünk. A pajzsban ábrázolt képeket két fő csoportra oszthatjuk: címerképekre, melybe a természet világából vett élőlények (ember, állat, növény), természeti alakzatok (földrajzi képződmények, égitestek), tárgyak (fegyverek, épületek), továbbá képzeletbeli alakok (sárkány, griff, főnix, unikornis (egyszarvú), kentaur stb) tartoznak, illetve osztások és vágások alkalmazásával létrehozott geometriai alakzatokra, azaz mesteralakokra. A címeralakoknál megfigyelhető, hogy a jobb kezük „szerepel" aktívan, míg a bal általában passzív. Ennek oka, mely már az ókori szobrászatban is megfigyelhető, hogy a jobb képviseli a cselekvést, az aktivitást, a férfiast, míg a bal a passzivitást, illetve a nőiest, ugyanakkor a jobb mint ideális kéz, a teremtő, a „jó" kéz is, gondol