Gőzsy Zoltán - Gőzsy Gáborné: A somogyi levéltár üvegablakai (Kaposvár, 2000)

A soproni levéltárhoz hasonlóan itt is egy ablaknak hat táblájára kerültek címe­rek, egy-egy tábla mérete 54 x 45 cm. A pontos rajzokat a levéltárban készítették el, és az említett méretben küldték el. Az üvegablakokat személyesen Kopp készítette („minthogy ily kényes természetű munkát saját magam csinálok"). Kis tételekben, tízesével küldték a mintákat. Ennek az volt az oka, hogy egyrészt nem állt a levéltár rendelkezésére egyszerre az összes címerváltozat, másrészt pedig el akarták kerülni a torlódást. Több esetben késve érkeztek a küldemények - amint azt Kopp több sürgető levele is jelzi -, emiatt késett az üvegablakok átadása is. A koncepció szerint elsősorban azok a családok kaptak helyet, akik fizettek. Cél­ja volt még Molnár Istvánnak, hogy nemcsak a kifejezetten régi nemesi családok, hanem azok is helyet kapjanak, akik esetleg később települtek Somogyba. Mit jelen­tettek ezek a nemesek Somogy megyének? A magyar nemes szó a latin nobilis megfelelője. Ez a nosco ismer, megismer jelentésű igéből származik. Azaz nobilis az, aki a környezete számára ismert, jó értelemben híres, jeles, nevezetes, akit érvényesnek ismernek el. Ebből alakult ki az előkelő, nemes születésű jelentéstartalom. Igy közelíthetjük meg leginkább az imént feltett kérdést. Azok a családok, akik címerük révén könyvünkben szerepelnek, ha­sonló módon érdemelték ki megbecsültségüket. Természetesen a címerszerző nem minden leszármazottjára igaz ez, de kijelenthetjük, hogy ezek a családok - vagyo­nuk, pozíciójuk révén - igen jelentős szerepet játszották megyénk életében. Formál­ták, alakították sorsát, gazdasági, társadalmi és kulturális életét. Az itt látható címe­reket is érdemeik elismeréseképpen kapta egy-egy, illetve több tagja a családoknak, hogy e jelképrendszer által különböztessék meg viselőjüket, tulajdonosukat. A címerek kialakulása csak a megfelelő társadalmi és gazdasági feltételek között mehetett végbe, amelyben jelentős szerepet játszottak a kor szokásai, szellemisége. Ezek alapján alakult ki a heraldika (címertan) rendszere. Szabályai közül a legfonto­sabb, hogy a címer, pajzsba foglalt színes ábra, amely vagy mértani forma, vagy stilizált kép. A pajzs és a címerábra nem lehet perspektivikus, nem lehet árnyékolt, valamint a színeknek csak egy árnyalata szerepelhet a címerképen belül. A pajzs belső terét mezőnek nevezzük, amely kisebb részekre osztható. A jobb és bal oldalt egyébként a pajzs mögött álló viselője szemszögéből kell néznünk. A pajzsban áb­rázolt képeket két fő csoportra oszthatjuk: címerképekre, melybe a természet világá­ból vett élőlények (ember, állat, növény), természeti alakzatok (földrajzi képződmé­nyek, égitestek), tárgyak (fegyverek, épületek), továbbá képzeletbeli alakok (sárkány, griff, főnix, unikornis (egyszarvú), kentaur stb) tartoznak, illetve osztások és vágások alkalmazásával létrehozott geometriai alakzatokra, azaz mesteralakokra. A címeralakoknál megfigyelhető, hogy a jobb kezük „szerepel" aktívan, míg a bal általában passzív. Ennek oka, mely már az ókori szobrászatban is megfigyelhető, hogy a jobb képviseli a cselekvést, az aktivitást, a férfiast, míg a bal a passzivitást, illetve a nőiest, ugyanakkor a jobb mint ideális kéz, a teremtő, a „jó" kéz is, gondol

Next

/
Oldalképek
Tartalom