Gőzsy Zoltán - Gőzsy Gáborné: A somogyi levéltár üvegablakai (Kaposvár, 2000)

junk csak a Szent Jobbra. Jól megfigyelhető ez a kettősség a Bakó család címerén, ahol az oroszlán a jobbjában kivont kardot tart, míg baljával hatágú arany csillagot lógat, de ugyanígy a Jankovich családnál is, ahol az oroszlán csakis azért tarthatja baljában a kardot, mert az passzív szerepet tölt be, azáltal, hogy „csupán" támaszkodik rajta. A címer fő része a pajzs a címerképpel. Felette a sisak helyezkedik el, a rá helyezett díszt sisakdísznek nevezzük. Általában a pajzsbeli kép ismétlődik meg benne, ritkább eset, hogy teljesen más, új motívumot ábrázol. A sisakra közvetlenül a két oldalra leomló (a pajzsot övező) takaró kerül. Ábrázolása elszakadt eredeti formájától, és egyre több ágra oszló, hosszú, kacskaringós elrendezésű dekoratív elemmé vált. A címer fő részein kívül előfordulnak ún. kiegészítő elemek. Ilyen a rangjelző korona, továbbá a jelmondat, mely általában ún. „beszélő szalagra" írt rövid tömör mondat, többnyire a pajzs alatt, ritkán a belül a pajzson (ilyet láthatunk könyvünkben a Festetics család esetében). Találkozhatunk pajzstartókkal is. Ezeknek az első típusa a pajzs mögött álló angyal volt, ezt követték a sárkányok (Jankovich család címerénél), majd szirének, telamonok, kariatidák, egyéb allegorikus alakok voltak láthatóak ebben a szerepben. Nem szerves részei a címernek, „csupán" díszítőelemek. A címer leegyszerűsített értelemben tulajdonosának jelképe. Már az Iliász óta ismerjük jellemesítő erejüket, elég Achilleusz pajzsára vagy a Menelaosz által hordott oroszlánbőrre gondolni. Az ókori kultúrák mondabeli állatainak közkedveltségét a bennük rejlő dekoratív lehetőségekben kereshetjük, viselőjüknek természetesen már mást jelentett. Az egyszarvú (unikornis) az antik világot idézi fel, és a reneszánsz ember gondolatvilágát tükrözi. Az oroszlán általában a címerszerző hadi dolgokban való helytállását, erősségét, bátorságát és nemességét fejezi ki, a liliom becsületességet, tisztaságot, jószívűséget és alázatosságot. A daru az éberség és figyelem jelképe, amely a követ leejtve jelzi a veszélyt. A pelikán az önfeláldozásra, a család iránti áldozatkészségre, a galamb a békés életre utal. A könyökölő kar motívuma, levágott török fejjel kiegészítve a XVI—XVII. századi magyar heraldikában a törökök elleni harcot szimbolizáló leggyakoribb jelképnek számított. A címerek az üvegtáblák levéltárbeli elhelyezkedése szerinti sorrendben találhatóak a könyvben. A képek mellett található szöveges részben, először az adott családról, birtokaik és nemességük történetéről szólunk, majd a címer leírását olvashatják. Ahol szükségét éreztük, feltüntettük az eredeti és az ablakon látható címerek közötti eltéréseket.