Gőzsy Zoltán - Gőzsy Gáborné: A somogyi levéltár üvegablakai (Kaposvár, 2000)

hiányában a Kaposmérőn élő Kovács-Sebestyén Tibornétól kellett kölcsönkérni a Siebmacher-íé\e Wappenbuch des Adels von Ungarn {Magyarország nemeseinek címerkönyve) című művet, mely a megyei könyvtárban sem volt meg. A hölgy a szívességért cserében címerük kedvező helyre tételét kérte. A megvalósítást komoly munka előzte meg. A címerek összegyűjtése érdekében nagyarányú levelezést és igen alapos utánjárást kellett végeznie a főlevéltárnoknak. 1933 és 1938 között a címerek beszerzése, méret szerinti megrajzoltatása, a családok ellenőrzésének lebonyolítása, a befizetések adminisztrálása, a családok különféle igényeinek összehangolása, a beteges hiúságok leszerelése, a címerekkel kapcsolatos tanácsadások és a rajzoknak Budapestre történő felszállítása nagy munka elé állította Molnár Istvánt. Több esetben előfordult, hogy a címereket nem a beküldött rajzok, pecsétek és pecsétrajzok után kellett megfesteni, hanem a megadott leírás után, magának a főlevéltárnoknak kellett a megyei monográfiából összeállítania. Igy fordulhat elő, hogy néhányszor eltérések mutatkoznak az eredeti, illetve az ablakokon látható jelképek között. A válaszlevelekből az derül ki, hogy nagy tetszést aratott a levéltár kezdeményezése. Szinte mindannyian örömmel és megelégedéssel válaszoltak, hangsúlyozva a történelmi múlt megbecsülését és a hagyományápolás rendkívüli fontosságát. Többen témákat is javasoltak a festményekhez. Festetics Kristóf például Patkó Bandirelikviáit/Széchenyi Istvántól származó emlékeit is felajánlotta megfestésre, Mészáros Nagy Paliról készült képét pedig másolásra. Az anyagiak azonban több esetben is problémát jelentettek. Felvetették néhányan, hogy osszák meg közösen a terheket, volt olyan ötlet is, indítsanak gyűjtést a megyében, a levéltár vezetője azonban ezeket nem tartotta keresztülvihetőnek. A kért összeget hamarosan be is fizették, voltak azonban olyanok, akik „nehéz gazdasági helyzetükre" hivatkozva visszautasították nemesi címük ilyen formájú megörökítését. Az egyik indoklásban például azt olvashatjuk, hogy ha akadna is felesleges pénzük, az „mindenesetre közvetlen a nyomor enyhítésére fordíttatik". Arra is volt példa, hogy egyes családok - főleg egykori rokonság esetén - magukra vették olyanok költségeit, akik semmiképpen sem tudtak volna eleget tenni pénzügyi terheknek, akár azért, mert a család már kihalt, akár más okból, így például az Esterházyak a Dersffy család, Maár Gyuláné a Barcza család, a Gosztonyaka Gyergyevits aliter Kovács család, az Igmándy-Hegyessyek a Botka család helyett fizettek. Eredetileg 114 család címerét tervezték, később azonban redukálódott ez a szám. Jelenleg 55 festett üvegablak látható levéltárunk keleti folyosóján. Voltak olyan családok, melyek ugyan befizették az említett összeget, címereik azonban nem szerepelnek az ablakok között. Minden okunk megvan feltételezni, hogy ezek el is készültek, hiszen olyan patinás családokról van szó többek között, mint a Noszlopy, Roboz és az Inkey, jelenleg azonban ezeknek az ablakoknak a holléte nem ismert.