Gőzsy Zoltán - Gőzsy Gáborné: A somogyi levéltár üvegablakai (Kaposvár, 2000)

A keleti folyosó „A" termének boltíves mennyezetére, az építészeti stílusnak megfelelően, 29 somogyi, ősi nemzetség nevét és jelvényeit Soós István festette fel. Az újítások azonban ezzel még nem értek véget. A levéltár vezetőjének az volt a terve, hogy az ablakok üvegtábláira a megye történelmében és életében kiemelkedő szerepet játszó nemesi családok címereit fessék meg. A munka elvégzésére méltó üvegfestő mesterekhez leveleket intéztek, melyben árajánlatot kértek. Az ismert budapesti üvegfestő, Zsellér Imre 65 pengőért vállalta volna - „tisztán antik üvegből" - a feladatot. „Versenytársa" Kopp Ferenc ezüstkoszorús mester kedvezőbb ajánlatát fogadták el, aki negyvenhét pengős egységárért vállalta az üvegablakok - megadott minta utáni - „művészies és heraldikai szempontokból helytálló kivitelezését', a helyszínre szállítást, a régi ablaktáblák kiszerelését és az újak szakszerű beszerelését. A „biztonság kedvéért" külön levélben jelezte az elbírálók számára, milyen remek ötletnek tartja az üvegablakokat, mily nagyra értékeli az elküldött mintákat, melyek „mutatják azt a szeretetteljes gondosságot, amellyel azok készültek". Idézi továbbá korábbi munkájáról Sopron vármegye jellemzését, mely szerint „Kopp Ferenc nemcsak a hozzá fűzött várakozásnak felelt meg, hanem a legnagyobb dicséretre érdemes szaktudásáról, lelkiismeretességéről és megbízhatóságáról is tanúbizonyságot tett", majd mindezeken kívül megemlítette, hogy nagybátyja heraldikus, „kinek szaktudását eddig még mindég a legnagyobb hatással és eredménnyel tudtam hasznosítani". Tevékenysége nem volt ismeretlen megrendelői előtt, korábban már végzett hasonló munkát a soproni levéltár részére, de említhetnénk a lillafüredi Kurír étterem, a szegedi fogadalmi templom és püspöki kápolna, a budapesti Rókus, illetve Szent László kórház díszes, szép kivitelezésű ablakait. Kopp számára két különböző rajzolótól származó címerterveket küldtek, és kikérték a véleményét. Lovrits Kálmánt jelölte meg az üvegfestő mester, külön kiemelve, hogy csak az ő munkája alapján lehet kielégítő a végeredmény. Érdekes, hogy a másik rajzoló árajánlata kevesebb, mint fele volt, ebben az esetben azonban a minőség döntött. Mint az már a fentiekből is látszik a tervezettek megvalósítása anyagi áldozatokkal járt. A megye azonban nem tudta teljes egészében finanszírozni az átalakításokat (igaz így is több mint 10.000 pengőt utaltak át az archívum belső berendezéseinek költségére). Igy a levéltár megkereste a nemesi családok számos tagját, hogy járuljanak hozzá a költségekhez, amit 60 pengőben szabtak meg (ez az összeg tartalmazta a már korábban említett műemléki épületeket, romokat ábrázoló festmények elkészítését is). Közel kétszáz címzettnek küldtek levelet, melyben egyúttal csekket is mellékeltek, továbbá kérték, hogy családjuk címerét jutassák el a levéltárnak. Abban az esetben, ha a címer nem állt rendelkezésükre, Molnár István vállalta, hogy kikutatja, megrajzoltatja, majd jóváhagyás végett elküldi számukra. Források és szakkönyvek