Borsa Iván: Somogy vármegye címere és pecsétje 1498 (Kaposvár, 1998)
causis, quibuslibet univcrsitatem eiusdem comitatus c[onJcernentibus, deinceps tamquam autenftico] uti et frui atque pretacta armorum et insigniorum ornamenta in ipso sigillo insculpi facere universasque litteras etiam, scilicet missivas iuridicasque et testimoniales causalesque etiam sententionales seu alias quascumque, quas videlicet sub appressione vel appensione [sjigilli ipsorum huiuscemodi ederint seu confecerint cera rubei coloris sigillare et consignare ex presenti nostra annuentia et concessione speciali liberam et expeditam habeant facultatem. In quorum fidem et testimonium roburque et perpetuam fïrmitatem présentes litteras nostras fieri et secreto sigillo nostra, quo ut rex Hungarie utimur, impendenti communitas eisdem duximus concedendas. Datum Bude in festo Epiphaniarum Domini anno eiusdem millesimo quadringentesimo nonagesimo octavo, regnorum nostrarum Hungarie etc. anno octavo, Bohemie vera vigesimo septimo. Az oklevél jobb felső sarkában: Commissio propria domini regis. A hártya (pergamen) oklevél mérete: 69,5 x 45,2 cm. A pergamen alsó szélét visszahajtották (plica), s ez oklevelünk esetében feltűnően széles (13,8 cm). (Fényképünkön a plica ellenkező irányba van felhajtva, hogy ne takarja az oklevél utolsó sorait.) Az oklevél plicáján ejtett két vágáson átfűzött selyemzsinóron függött királyi pecsét elveszett. Az oklevél eredetijét a Somogy Megyei Levéltár őrzi Mohács előtti gyűjteményében 91. szám alatt. - Az oklevél fényképe a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai fényképgyűjteményében DF 268 268. jelzet alatt található. Mi Ulászló Isten kegyelméből Magyarország és Csehország stb. királya jelen (oklevelünk) tartalmával adjuk emlékezetül mindazoknak, akiket illet kinyilvánítván, hogy ámbár a királyoknak és a fejedelmeknek általános feladatuk, hogy valamennyi alattvalójuk érdemeit méltó módon viszonozzák, mégis azok érdemeinek bőkezűbb jutalmazására kell figyelniök, akikért nemcsak hűségük és odaadásuk tisztasága, hanem munkásságuk sokszoros hálája is szavatol. így, mivel mi is egyrészt megkaptuk híveinknek, a nagyságos Somi Józsának, temesi ispánnak és országunk alsó részei főkapitányának s a vitézlő Butkai Péternek, e Somogy vármegye ispánjának kérvényét, melyet ők a maguk, valamint Somogy megye nemeseinek és más birtokosainak személyében és nevében felségünknek ez ügyben terjesztettek elő, másrészt lelkünkben forgatva és folytonos elmélkedéssel mérlegelve említett híveinknek, e Somogy vármegye nemeseinek összességükben és egyenként minden dologban híven és állhatatosan mutatott hűségét és önzetlen szolgálatait, amelyeket ők régóta mindenekelőtt Magyarország szent koronájának, majd elődeinknek, Magyarország királyainak és végül nekünk is tettek azt követően, hogy Isten kegyességéből e királyi méltóságunk csúcsára jutottunk; akiket, jóllehet szerencsés megkoronáztatásunk után kimondhatatlan károkat és veszedelmeket szenvedtek a felséges fejedelemnek, Miksa úrnak, a rómaiak és Magyarország stb. királyának, igen kedves rokonunknak, aki ez országunkra áhítozott és azt különféle módokon fosztogatta, népeitől és hadseregétől - semmiféle rémítgetéssel, semmiféle fenyegetéssel, végül semmiféle veszedelmekkel sem tudtak eltántorítani vállalt hűségük kötelezettségétől; akik azonban minden veszedelmet és a sors változásait felkészült lélekkel és szilárd hűséggel viseltek el; de nemcsak ezekre, hanem ennél nagyobb dolgok vállalására is készek lettek volna a mi helyzetünk és a közjó érdekében, ha erre szükség lett volna. Mi tehát meg akarván mutatni királyi bőkezűségünket az említett nemesek összessége iránt és hűségüket fel akarván emelni méltóságunk és kegyelmünk magasabb ékességéhez, az említett vármegye nemesei ugyanazon egyetemének a főpapok és bárók tanácsából szabad elhatározással és biztos tudomásunkkal ezt a
