Gőzsy Zoltán: Hitbizományi iratok - Somogy megye múltjából. Segédletek 1. (Kaposvár 2003)

Bevezető

Az első szabályozás, az 1862. október 9-ei uralkodói leirat, az osztrák polgári törvénykönyv szellemében fogant. Az 1868:LIV. tc. záró pontja alapján az 1869. április 9-ei igazságügy-miniszteri rendelet szabályozta a hitbizománnyal kapcsolatos viszonyokat. Ez a törvény felhatalmazta az igazságügy-minisztert, hogy eljárjon a hitbizományokkal kapcsolatban. Ez alapján született meg 1869. április 7én az 1090. I. M. számú, a hitbizományi eljárást szabályozó rendelet, amely nem hozott lényegesebb változást. A törvény 21. §-a a hitbizományi ügyeket azon megye törvényszékéhez utasítja, amely területén a „jószág feje fekszik." így az itt tárgyalandó somogyi hitbizományok a Kaposvári Királyi Törvényszékhez tartoztak mint hitbizományi bírósághoz. A XIX. század végén és a XX. század első felében általános elvként fogalmazódott meg, hogy ha a körülmények különösen nem indokolják, a hitbizományi elméletileg - nem kell megszüntetni. Ebben az esetben is ügyelni kell azonban arra, hogy a hitbizományok ne foglaljanak el túl nagy területet, hogy időben korlátolva legyenek, hogy a mindenkori birtokosnak kellő cselekvési szabadságot engedjenek és hogy a hitbizomány esetleg a család akaratával megszüntethető legyen.

28 A reform kérdése azonban mindvégig napirenden maradt. 1898-ban állandó bizottság alakult a magyar általános törvénykönyv tervezetének előkészítésére, amely hat ülésen foglalkozott a hitbizomány kérdésével, az 1912-es törvényjavaslatba azonban nem került be. 1918-1919-ben ismét felmerült a probléma, de tervezetnél tovább ekkor sem jutottak. Fontos elvként fogalmazódott meg, hogy a hitbizományok hozzanak áldozatokat a közjóért.

29 Az 1919-ben megjelent kormányrendelet kimondta, hogy további intézkedésig (közel 20 évig) nem szabad új hitbizományi alapítani, sem a meglévőket növelni, a hitbizományi ingó vagyont mezőgazdasági művelés alatt lévő ingatlan beszerzésére felhasználni. Az 1920:XXXVI. tc. a hitbizományi reform kérdéséről csak annyit mondott, hogy a hitbizományi birtokok jogi helyzete analóg a korlátolt forgalmú ingatlanokéval.

30 A Nemzetgyűlés 1923-ban utasította a kormányt az elavult hitbizományi jog reformjáról szóló törvényjavaslat előkészítésére, mely 1925-ben készült el. E szerint a hitbizomány nagysága korlátozandó lett volna, a felszabaduló többlet a legközelebbi várományosok szabadon rendelkező tulajdonába ment volna át, és a hitbizományként megmaradó ingatlanok elidegenítési és megterhelési tilalma enyhébb elbírálás alá került volna. Azonban ez a tervezet sem került a törvényhozás elé. Ugyanígy jártak az igazságügy-minisztérium további próbálkozásai. Végül 1935-ben került a parlament elé a reform, amely a Gömbös-kormány Nemzeti Munkatervének 53. §-ában lett lefektetve. Ennek értelmében a családi hitbizomány olyan intézménnyé alakult át, amely a „földbirtok helyes elosztásához, a népesedés előmozdításához és a magasabb társadalompolitikai céloktól irányított nemzeti termeléshez fűződő egyetemes nemzeti érdekekkel összhangban van."

31 28 Földes, 408. 29 Mint például Festetics Kristóf ingatlan felajánlása a pacsérvisnyei iskolaépítés céljára vagy Zichy Béla ajándékozása a fonyódi katolikus plébánia számára. » 1920:XXXVI. tc. A földbirtok helyesebb megosztását szabályozó rendelkezésekről. 31 Csicseri Rónai, 11-12. p.