Gőzsy Zoltán: Hitbizományi iratok - Somogy megye múltjából. Segédletek 1. (Kaposvár 2003)

Bevezető

pótolni kellett. Erre vonatkozóan külön ellenőrzés és felügyelet funkcionált. A várományosok beleszólási jogán kívül ellenőrzési és felügyeleti státusszal rendelkezett a hitbizományi gondnok és a hitbizományi bíróság. Az utóbbi hatóságát a területileg „illetékes" királyi törvényszék gyakorolta. A cél minden esetben az volt, hogy lehetőleg a legkisebb veszteséggel jusson a vagyon az utód kezére. A birtokos személyének adósságai csak az őt illető jövedelmeket terhelték, az utódra csak az ún. hitbizományi adósságok szálltak. A hitbizomány csak abban az esetben szűnhetett meg, ha az utódlásra jogosultak utódok nélkül haltak meg, illetve, ha a vagyon teljes egészében elenyészett. A hitbizományi állagban beállt változásokat a legegzaktabb módon a leltározások (descriptiones) mutatták ki. A leltározás általános kötelezettség volt, és birtokosváltások, illetve nagyobb gazdasági tranzakciók beindítása esetén végezték el. A hitbizomány birtokosa gondoskodni tartozott a korábbi hitbizományi birtokos özvegyének ellátásáról, a család leánytagjainak eltartásáról, sőt a család férfitagjai is - bizonyos körülmények között - igényt tarthattak járadékra. Gondoskodnia kellett továbbá kiskorú testvéreinek eltartásáról, neveléséről.

18 Mint az iratanyagban is látható, a hitbizomány intézménye nehezen fért már össze a XX. század gazdasági, jogi rendjével, és a birtokosok az előbb felvázolt kötelességeiknek alig tudtak megfelelni, a gazdasági válság idején, illetve az után a Somogy megye területén lévő hitbizományokat egyáltalán nem tudták eredeti állapotukban megtartani. A hitbizományok akut problémát jelentettek, ugyanis a hitbizományok területe a Trianon utáni Magyarország területének 5.1 %-át tették ki. Több ízben is felmerült a hitbizomány rendszerének reformja. Mikor 1935-ben az igazságügyminiszter beterjesztette a képviselő-házban a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról szóló törvényjavaslatot (amely jelentőségével messze kiemelkedett a kormány reformprogram-jából), régóta húzódó várakozásnak felelt meg. Teljesen egyértelművé vált, hogy változtatni kell. A hitbizományi birtokok rendkívüli méreteinek káros hatásai már a XVIII. század végén jelentkeztek, és a problémák több fórumon is hangot is kaptak. Az 1790-1791:LXVII. és az 1827:VIII. tc. által kiküldött országos bizottságok is tárgyalták a kérdést.

19 A XIX. század első felében elsősorban a reformpolitikusok, de majdnem minden politikai erő egyetértett a hitbizományi intézmény megreformálásában, sőt megszüntetésében. Deák Ferenc és Kölcsey Ferenc a hitbizományok felszámolását vetette fel a reformországgyűléseken.

20 Az ellenzők azt sérelmezték, hogy egy család hírneve, fénye fontosabb lehet a nemzet érdekénél. Az 1834. július 12-én tartott kerületi ülésen Kölcsey kifejtette, hogy „mivel a haza egészéről, magáról a nemzetről, nem pedig egyes nevekről illik gondoskodnunk ... mind a jelenben fennálló intézeteket eltörültetni kívánom, mind azt óhajtom, hogy jövendőre is megtilal18 Erdélyi, II. 309., 313. 19 Felmerült, hogy egy hitbizomány ne lehessen nagyobb 1000 jobbágyteleknél,1827-ben azt követelték a törvényhozásban, hogy ez a limit 500 jobbágytelekben legyen megszabva. 20 Erdélyi, I. 3.; Csicseri Rónai István: A hitbizományi reform. Somogyi Újság. XVII. évfolyam. 1935. december 25. 11-12. p.