Szili Ferenc: A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII-XIX. századi somogyi panaszlevelek tükrében - Somogyi Almanach 54. (Kaposvár, 1997)

1. Somogy megye a kései feudalizmus évszázadaiban és a kapitalizmus hajnalán

megyében számos faluban - a földesurak és a katolikus klérus összehangolt támadása következtében - a vallásszabadság megszűnt. A protestánsokat templomaiktól megfosztották, lelkészeiket üldözték, a jobbágyok erőszakos visszatérítését is szorgalmazták. Az 1721. évi vallásügyi vizsgálat Somogyban is számos konfliktust tárt fel.

12 így többek között megtudjuk azt is, hogy az 1717-et követő néhány esztendőben Alsósegesden, Alsókon, Csurgón, Látrányban, Nagybajomban és még sok helyütt a protestánsoktól elvették templomaikat. A Habsburgok centralizációs politikája a katolikus klérus támogatása nélkül nem lett volna elég hatékony és eredményes. A protestánsok üldözése is hozzájárult ahhoz a nagy migrációhoz, amely országosan és a megyében is a XVIII. században kezdetét vette. A források tanúsága szerint a betelepülő német evangélikus közösségeket is sérelmek érték, nem egy esetben e tény motiválta a migrációt. A papoktól való kiszolgáltatottság is előfordult. 1744. január 23-án Apáthy János nagybajomi plébános ügyében tartottak egyházi vizsgálatot a híveket megbotránkoztató magatartása miatt.

13 Azzal vádolták, hogy tisztátalan életmódot folytat - viszonya volt a szakácsnéjával - papi kötelezettségeit elhanyagolta, káromkodott. A plébánost hosszas vizsgálat után 1747ben plébániájától megfosztották és Pécsre helyezték. A tanúk többsége azonban nem mert nyíltan a plébános ellen vallani, nyilvánvalóan meg voltak félemlítve. Az ilyen ügyeket az egyház többnyire a nyilvánosság kizárásával oldotta meg, mivel a tekintélyét féltette. A papok és a hívek közötti viszony láthatóan nem mindig volt felhőtlen. Olyan eset is előfordult, hogy a pap a neki nem tetsző híveket a templomból önhatalmúlag kitiltotta. Valentits József osztopáni katolikus pap az egyik embert „kihúzta-vonta a templomból hajánál fogva és kint összepofozta."

M Paptársait sem kímélte: a csurgói esperest „összegazemberezte." A nép az ilyen papokon megbotránkozott és ha tehette tőlük megszabadult. P. Gregor Márk szerzetes ellen a háromfai és nagyatádi hívek lázadtak fel. Új papot kértek, mivel a szerzetesnek „...öregség miatt a szavát sem lehet érteni. Nemcsak az emberekkel nem tud bánni... a gyónó személyeket pofozással, üstökük rángatásával oktatta nem hogy vesszővel, vagy más illendő büntető eszközökkel büntette volna a tanulókat, hanem kemencét szittó fával verte őket."

15 A negatív példákból nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy azok általános jelenségek lettek volna. A vészterhes időszakokban a katolikus papok és a református prédikátorok helytálltak. Temették a harcban elesetteket, vigasztalták az árvákat, gyógyították a betegeket, a közösségek sorsát mindig vállalták. Bár II. József türelmi rendelete elvileg megszüntette a vallási diszkriminá-