Szili Ferenc: A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII-XIX. századi somogyi panaszlevelek tükrében - Somogyi Almanach 54. (Kaposvár, 1997)

1. Somogy megye a kései feudalizmus évszázadaiban és a kapitalizmus hajnalán

ciót, a gyakorlat azonban mást mutatott. A XVIII. század második felétől a mind nagyobb számban betelepülő zsidókkal szemben a hátrányos megkülönböztetést törvényekkel is biztosították. A protestáns közösségek sem kaptak kárpótlást korábbi sérelmeikre, az egyének vallási kiszolgáltatottságai pedig mindennaposak voltak. A vallási ellentétek és gyűlölködések évszázadokon keresztül mérgezték a lelkeket és a nép gondolkodásmódját, emberek életét keserítették meg, szerelmeket tettek tönkre a vallás fanatikusai. Az általános létbizonytalanságban a vallásban sokaknak a hite megrendült, a káromkodás, a tiszteletlen magatartás oly mértékben elterjedt, hogy szigorú büntetéseket kellett a vétkesekkel szemben alkalmazni. „Rédey János sombeli lakos 1774-ben azért került a hóhérbárd alá, mert a templomban a Szűz Máriát gyalázta",

16 Sebők Mihálynak a nyelvét a nyakán át húzták ki és vágták el Istenkáromlás miatt, majd vele is a hóhér végzett. Az erkölcs megrendülésének egyéb jelei is kimutathatóak. A házasságtörések száma látványosan megnövekedett, a családot elhagyók egyik helyről a másikra szöktek, rejtőzködtek, többnyire az uradalmakban bujkáltak. A papok és a világi hatóságok együttműködve tettek kísérleteket a rend, a fegyelem és az erkölcs megszilárdítása érdekében. A korabeli anyakönyvek tanúsága szerint a törvénytelen gyermekek száma is mind több lett. A zsellérek és a cselédek leányai, akik „úri" házaknál szolgáltak gyakorta áldozatul estek a gazdák vágyainak. Ok gazdáiknak testileg, lekileg egyaránt ki voltak szolgáltatva. A szexuális áldozatok, a testi és lelki megaláztatásaikat, szégyenüket, többnyire senkinek sem merték elmondani magukkal vitték a sírba. A tudatlanság és a rosszindulat áldozatainak tekinthetjük azokat, akiket a boszorkányság vádjával ítéltek halálra. Ez a veszély leginkább a megözvegyült öreg asszonyokat fenyegette, főképpen azokat a vajákos asszonyokat, akik orvosok hiányában a gyógyításra vállalkoztak. Egy-egy sikertelenség után a meghaltak hozzátartozói terjesztették el a boszorkányság tényét. A szomszédok rosszindulata, haragja, a védtelen idős asszonyok vagyonai megszerzésének a lehetősége ugyancsak indukálta a vádaskodást. Ha a rosszindulat és a vallási fanatizmus szövetségre talált, abban az esetben a vádlott a kínzást és a halálos ítéletet aligha kerülhette el. A Somogy Megyei Levéltárban a boszorkányperekre vonatkozó iratokat a múlt szazadban sajnos selejtezték, megsemmisítették. Mindössze a boszorkánysággal vádolt iharosberényi Hampu Erzse 1737. december 17-én hozott halálos ítéletének jegyzőkönyve áll a rendelkezésünkre. A tudatlanságnak, a babonának és a rosszindulatnak hány áldozata volt, ma már nem lehet tudni. Az ártatlanul meghurcoltak szenvedései, az egyén kiszolgáltatottsága, védtelensége, a közösségek közömbössége, a ma emberének is figyelmeztető üzenet.

17 Az 1781. évi összeírás szerint a megyében 290 zsidó háztartást jegyeztek fel,