Szili Ferenc: A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII-XIX. századi somogyi panaszlevelek tükrében - Somogyi Almanach 54. (Kaposvár, 1997)

1. Somogy megye a kései feudalizmus évszázadaiban és a kapitalizmus hajnalán

egészségre. A megye gyenge orvosi ellátottsága, a kuruzslás, kedvezőtlenül hatott és gyakorta korai halálozást idézett elő. A népi gyógyászatnak pozitív hagyományai is vannak. A járványos betegségekkel - pestissel, majd a kolerával - szemben a kor embere tehetetlen volt. Az előbbi járvány a XIII. századtól ismert Európában, így Magyarországon is. Az utóbbi pedig 1831-től szedte áldozatait az országban és a megyében is. A török kiűzésében résztvevő seregek terjesztették el a pestist, amely 1691-1694 között Dunántúl lakosságát veszélyeztette. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1709-ben ugyancsak dunántúli méretekben terjedt el e gyilkos kór. Öt évvel később 1714-ben Somogyban is áldozatokat követelt, 1718-ban a Szigetvári járásban a lakosságot a skorbut pusztította. A pestisjárvány 1726-ban ismét nagy riadalmat okozott, a Dráva mentén katonai őrséggel próbálják megakadályozni az elterjedését. 1732-ben a pestis hírére a megye hajdúi elzárták a barcsi, a heresznyei és a légrádi átkelőket. 1739-ben a pestis csupán két községre Iharosberényre és Varjaskérre lokalizálódott.

10 Az első kolerajárvány Somogyban 1831-ben tört ki. Ekkor 392 fő betegedett meg, meghalt 248 fő, a betegek 63,26 %-a. Az 1836. évi járvány még ennél is súlyosabb pusztítást végzett: 109 fertőzött községben megbetegedett 8193 fő, akik közül 1829-en meghaltak, a halálozási arány 22,32 % volt. Az 1848/49. évi kolerajárvány időszakában a megyében 2088 halottat regisztráltak. Méreteit tekintve az 1855. évi járvány volt a legsúlyosabb, mivel a 150 fertőzött községben 15071 fő betegedett meg, közülük meghalt 6071 fő, vagyis 40,28 %-a. A kolerajárvány 1873-ban országosan is befejeződött, Somogyban mindössze 81-en haltak meg.

11 Hogy mit érezhették azok, akiknek hozzátartozói e járványokat megkapták ma már nem lehet rekonstruálni, de a félelem és az ember kiszolgáltatottsága tömeges lehetett. Ha a XVIII. században a vallási konfliktusoknak a protestánsok üldözésének valós okait kutatjuk, akkor időben a XVI. századig kell visszatekintenünk. A mohácsi vészt követő összeomlás évtizedeiben terjedtek el Somogyban a reformáció tanai. E megyében jeles református prédikátorok tevékenykedtek, így többek között a megyében született Méliusz Juhász Péter, Kálmáncsehi Sánta Márton, de itt fejtette ki hittérítői tevékenységét több évig Eszéki Imre, Szegedi Kis István is. A protestáns tanok elterjedését több tényező is lehetővé tette, így az a tény is, hogy a korabeli arisztokrácia prominens tagjai nemcsak rokonszenveztek a reformáció tanaival, hanem maguk is áttértek a református vallásra. Csak a legjelentősebbeket említjük, Nádasdy Tamást, Török Bálintot és a Batthyány családot. A XVI. században a katolicizmus a török hódoltság területén megrendült, kisebbségbe szorult. Vallási villongások és üldöztetések ekkor még nem fordultak elő. E jelenség majd csak a török kiűzése után a XVIII. század második évtizedének a végén, 1717-ben veszi kezdetét. Somogy