Szili Ferenc: A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII-XIX. századi somogyi panaszlevelek tükrében - Somogyi Almanach 54. (Kaposvár, 1997)

1. Somogy megye a kései feudalizmus évszázadaiban és a kapitalizmus hajnalán

átadta helyét más etnikai csoportoknak. A szlovák, az újabb magyar, majd pedig a német etnikum betelepítése alakította ki a megye nemzetiségi arculatát. A különböző nemzetiségeknek egyenlő gazdasági feltételeket biztosítottak, azonban a földrajzi adottságok és a gazdasági kultúrák közötti eltérések nagy szóródásokat idéztek elő. A különböző vallási és nemzetiségi összetételű települések lakói az öltözködési, az étkezési és a magatartásbeli szokások révén kölcsönösen formálták egymást. Kimutatható, hogy a kisebb súrlódásoktól eltekintve a megyében és a régióban is évszázadokon keresztül békességben éltek a különböző etnikai csoportok. A XVIII. század e tekintetben még a béke korszaka volt. A nemzetiségi ellentétek mesterséges szítását a nacionalizmus hangadói a XIX. századtól gerjesztik. Ettől kezdve a konfliktusok félelmeket, megaláztatásokat és különböző retorziókat vontak maguk után. A XVIII. században élők a természet erőinek is nagymértékben ki voltak szolgáltatva. A Helytartótanács rendelete alapján 1764-ben öszszeírták a megye sasos, mocsaras helyeit, folyó és állóvizeit.

7 A folyók gyakori áradásai nemcsak a földeket tették tönkre, mivel ezek a posványos állóvizek a különböző járványos betegségek indukálói voltak. Az erdők irtását, a mocsarak lecsapolását végzők nemzedékét megtizedelték a különböző betegségek. Az ország újjáépítése nemzedékektől követelt nagy áldozatot. Emberfeletti munkát vállaltak azok, akik e feladatokat végezték. A ciklikusan ismétlődő természeti csapások - a száraz esztendők, a jégverések, a fagykárok, a gyakori esőzések - a terméseredményeket oly mértékben apasztották, hogy ilyen esetekben az országban éhségzónák jöttek létre. Ezekben az esztendőkben a szegényebb lakosság még a kenyérszükségletét sem tudta biztosítani. így volt ez 1815-ben is, amikor a sok őszi eső következtében a fő tápláléknak számító kukorica megyeszerte csak minimális termést adott. A következő év termése még katasztrófálisabb volt. A megye jelentéséből megtudjuk, hogy „Egymást érik helységeinknek hozzánk benyújtott könyörgéseik, melyben magokat a katonaság tartására tovább már is lehetetlennek állítják."

8 Somogyban az éhínség olyan méreteket öltött, hogy a lakosság többsége „Kéntelen a kukorica csutát megörlettni, s az abból sült kenyérrel a legtürhetetlenebb éhségét valamennyire enyhíteni." Egy 1818. május 18-án írt bizottsági jelentés szerint ettől kezdve „a gabonának fogyatkozása, a krumplinak hasznos voltát a lakosókkal igen nagy mértékben megismertette."

9 Vagyis a népi tápláléknak számító hajdinát kezdi kiszorítani a burgonya. Az éhínség, az egészségtelen táplálkozás, a betegségek forrásai voltak, a zsíros ételek, a túlzottan füstölt húsok és az elmaradott higéniai viszonyok következtében sokan megbetegedtek. A szegényebb rétegek között nagymértékben elterjedt pálinka fogyasztása, ugyancsak károsító hatással volt az