Szili Ferenc: A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII-XIX. századi somogyi panaszlevelek tükrében - Somogyi Almanach 54. (Kaposvár, 1997)

1. Somogy megye a kései feudalizmus évszázadaiban és a kapitalizmus hajnalán

katonaságot, a magányos csárdákat - a rablók rejtekhelyeit - lerombolták. A megyék a betyárok ellen összehangolt támadást intéztek, mivel azok rendkívül mozgékonyak voltak, gyakran változtatták rejtekhelyeiket, ha a szükség úgy kívánta a Drávát is átlépték, veszélyeztetve a Körös és Verőce megyék békés polgárait. 1810- ben éppen Körös vármegye vezetői jelezték, hogy a szökött katonák az útonállókkal szövetkezve „az utakat elállják, az utasokat kirabolják és a közbiztonságot egészen felforgatják."

27 1811- ben a pandúrok létszámát növelték, a főszolgabírák a rend helyreállításában együttműködtek. Az alispán tervezete szerint „az egész vármegyében lévő erdőket és mezőket meghajtván... kiki a maga járását megvadászni fogja..."

28 A hatóságok ebben a lakosságot is érdekeltté kívánták tenni, ezért a hírhedtebb rablók fejére vérdíjat tűztek ki, aki élve elfogott egy gonosztevőt, 50 pengőt kapott, ha halva szolgáltatta ki a hatóságnak, akkor 25 pengő jutalomba részesült. A látványos hajtóvadászatok után átmeneti csendesebb időszakok következtek. Az útonállók utánpótlásáról esztendőnként a kötelező katonaállítás gondoskodott. A fiatalok joggal féltek a kezdetben 14, később pedig a 7 éves katonai szolgálattól, közülük egyre többen az erdők sűrűjében kerestek menedéket és sodródtak mind közelebb a bűnözéshez és fejezték be életüket bitófán, vagy pedig a nyirkos börtönökben évekig sínylődve, életreszólóan megrokkantak. Hogy mennyi félelmet okoztak és élték azt meg maguk is, ma már nem lehet még az iratokból sem kitapintani. A hatalom rossz gyakorlata mindig együttjár az erőszakkal, a félelemmel és a bosszúval, mivel történelmi távlatokban is igaz az évezredes görög üzenet „adjál hatalmat az embernek, majd Te megtudod, hogy kicsoda ő." A börtönre ítéltek névjegyzékeiből megismerhetjük a rabok életkorát, foglalkozását, a bűncselekményt, amelyet elkövettek és végül az ítélet mértékét. A jegyzékek arról tanúskodnak, hogy a rabok nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is ki voltak szolgáltatva őreiknek. Évente 2-3 alkalommal is bántalmazták őket, 25-50 bot- vagy korbácsütést kellett elviselniök. Voltak olyan rabok, akik minden második héten hat órán át kurta vasat viseltek. Az éheztetés is gyakori volt, havonként 2-3 napi böjtölés legyengítette a rabok szervezetét.

29 A XVIII. század második felétől a jobbágyok életkörülményei megromlottak, kiszolgáltatottságuk is mind jobban érvényesült. A földbirtokosok erőfölényét biztosította az a tény, hogy az igazgatási és a bírói apparátust egyértelműen irányították, velük szemben jogi képviselet és jogi ismeretek hiányában a jobbágyok teljes mértékben kiszolgáltatottak voltak. Somogyban is a „18. század története többek között e két pólus konfliktusától volt hangos.."

30