Szili Ferenc: A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII-XIX. századi somogyi panaszlevelek tükrében - Somogyi Almanach 54. (Kaposvár, 1997)

1. Somogy megye a kései feudalizmus évszázadaiban és a kapitalizmus hajnalán

Ezekben az évtizedekben a jobbágysérelmeket a növekvő instanciázások és a perek is jelzik. A jobbágyok úgy védekeztek ahogy tudtak, megszegték a törvényeket és a rendeleteket. Elszaporodtak a tilos legeltetések, az urasági birtokokat megdézsmálták, de a vadászati tilost sem vették figyelembe az orvvadászok. A sorozatos jobbágyszökések, a szolgáltatások megtagadása jelzi, hogy a konfliktusok idővel radikalizalják a falvak népét. A mind gyakrabban előforduló határjárási perek, a jobbágyok és a szomszédos falvak közösségei ellen irányultak. E tekintetben gyakran durva beavatkozások, verekedések is történtek. A jobbágyság jogi kiszolgáltatottságát a nemesség, Werbőczy hármaskönyvére - Tripartitum - hivatkozva tartotta jogszerűnek, amelyet évszázadokon keresztül alaptörvénynek tekintett, jóllehet azt sohasem kodifikálták. A nemesi hatalom egyik eszköze és egyben fóruma az úriszék volt, amely nemesi, földesúri privilégiumnak számított a XVI. századtól 1848-ig.

31 Mindenekelőtt a nemesi privilégiumokat és a tulajdont védte, bírságolhatott és büntethetett egyéneket és falusi közösségeket is. Bár de iure figyelembe kellett vennie a törvényeket, de facto az nem könnyítette meg a jobbágyok helyzetét, mivel azok eleve diszkriminatív jellegűek voltak. A földesurak közül néhányan már a XIV. századtól pallosjoggal is rendelkeztek, a börtöneikben a rabokat kínozhatták, megcsonkíthatták és a kivégzések gazdag eszköztárával is rendelkeztek, a kerékbe- és karóbatörés, a felnyársalás és az akasztófa használata gyakori volt.

32 1840-ben Somogyban vérhatalommal és saját börtönnel, a kaposvári, a karádi, a böhönyei, a sellyei, a mozsgói, a segesdi, a csokonyai és a csurgói uradalmak rendelkeztek.

33 Ezek a börtönök rendszerint túl zsúfoltak voltak, áldatlan állapotok uralkodtak bennük. Az úriszék fenntartása a földesúrnak nemcsak joga, hanem egyben kötelezettsége is volt, amelyen nem mindig kellett személyesen résztvennie, képviselője is helyettesíthette, a megyei küldött és néhány nemes is résztvett benne. Az ítéletek általában elfogultak voltak, a vármegyéhez, majd a Királyi Kúriához lehetett fellebbezni, de jogi ismeretek hiányában a földesúrnak kiszolgáltatottan, a vádlottak többnyire nem éltek e jogukkal. A földesúri visszaéléseket a törvény védelme alatt követték el, ennek egyik szimbóluma volt a deres, amelyen az áldozatot megbotozták. „Törvényesítették" a jobbágyok kiszolgáltatottságát, így többek között saját borukat Szent Mihály naptól (szept. 29.) csak Karácsonyig árulhatták, azt követően csak a földesúr borát volt szabad árulniok. A mészárszékben olcsóbban vásárolhatták a húst. A jobbágyot káromkodásért súlyosan megbüntették: első ízben vesszőzés, másodízben botozás, végül halálbüntetéssel sújtották. A törvény őrei a nemességgel szemben sokkal elnézőbbek voltak, káromkodásért csak pénzbüntetésre ítélhették őket. Az elítéltek és a hozzátartozóik az igazság-