Szili Ferenc: A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII-XIX. századi somogyi panaszlevelek tükrében - Somogyi Almanach 54. (Kaposvár, 1997)

1. Somogy megye a kései feudalizmus évszázadaiban és a kapitalizmus hajnalán

akik Somogy megye 171 településében szétszórtan éltek, a falvakban és a mezővárosokban. A zsidók a mezővárosokba és a megyeközpontokba csak földesúri engedéllyel telepedhettek. A zsidósággal szembeni averziónak Európában és Magyarországon is évszázados hagyományai voltak. Ezért társadalmi beilleszkedésük kezdettől fogva nehézségekbe ütközött. A kutató a kordokumentumokban a zsidókkal szembeni diszkrimináció gazdag kelléktárával találkozhat. A céhes iparosok és kereskedők a zsidó kézművesekkel szemben még a XIX. század negyvenes éveiben is alkalmaztak megkülönböztetést, a zsidó mesterlegényeket a céhek gyakran nem fogadták be soraikba. 1806-ban „a zsidónak 24 pálca büntetés alatt még a szomszéd faluba sem volt szabad passzus nélkül menni."

18 De egy 1820-ban írt megyei rendelet szerint keresztény cselédeket sem tarthattak. 1829-ben helytartótanácsi rendelet alapján patikavásárlási joggal sem rendelkeztek. A szekerező zsidó kereskedőket a földesurak a vásárokról is kitilthatták. 1840-ben a szabad királyi városokban a választási jogot ugyan megkapták, de Őket nem lehetett megválasztani. Bihar megye 1844. évi március 4-i átirata nem véletlenül sürgeti a zsidóság mielőbbi emancipációját, miként írták, „halandónak keservesebb sors, mint jelenleg izraelitának születni e földön alig juthat."

16 A Helytartótanács már az 1820-as években törvénytelennek tartotta, hogy Somogyban - nyilvánvalóan más megyékben is szinte mindennaposak voltak, hogy a szolgabírák 24, 50, sőt 100 pálca büntetést is alkalmaztak a rendeletek megszegőivel szemben. 1831-ben a kolerajárvány megtizedelte a megye lakosságát. Az orvosokat nélkülöző megye vezetői mégis ragaszkodtak ahhoz, hogy „a zsidó orvosok nem tekinthetők állampolgároknak, ezért hatósági tevékenységet sem folytathatnak, állásban nem vehetők fel."

20 A cigányokkal szemben is permanensen érvényesült a diszkrimináció, a községekben a letelepedésüket ugyancsak megtiltották, erdők szélén a putrikban laktak, a mindennapi üldözések, áldozatai voltak, a betegség, az éhínség és a járványok - valamint a hatóságok által alkalmazott „szigor" leginkább őket sújtotta. A társadalom peremére szorulva éltek, a törvényeket nem tudták betartani, de azokat magukra nézve nem is tartották kötelezőnek. Amíg a zsidóság a kereskedelem és ősi kultúrája révén végül is betagozódott a magyar társadalomba, addig a cigányságról ezt nem lehet elmondani. Az antiszemitizmusnál is élesebben érvényesült a cigányokkal szembeni ellenszenv. Az állampolgár csak azt érzékelte, hogy sokan közülük a törvényt megszegik, hogy lopnak, koldulnak. Ennek mélyebb társadalmi és szociológiai okain azonban nem gondolkodtak el. A XVIII. század közepén a munkaerő kereslet és kínálat tekintetében az egyensúly helyreállt. A jobbágy-parasztok a földesuraiktól többé látványos