Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)

VI. Az egyesülettípusokról

temetkezési, kiházasitási és nyugdíjegyletek, III. Politikai, nemzetiségi és egyéb egyesületek", valamint a "Jogi szabályozás szerinti: I. A kereskedelmi törvény által szabályozott nyerészkedési célú részvénytársaságok, szövetkezelek és egyéb társulatok, II. Speciális külön (örvény által szabályozott egyesületek: betegsegélyző pénztárak, bányatársládák, ipartársulatok és ipartestületek, III. Közönséges egyesületek, eszmei célú társaságok, melyek a tagok önkéntes kívánságára, kényszer nélkül, de nem üzleti célok megvalósítására jöttek létre". Néhány esztendővel később, 1989-ben — Pécs kiegyezés utáni egyleteit nézve — már árnyaltabban, egyéb szempontokat is figyelembe véve 15 típust használt (munkás- és szakegyesületek, segélyező és szociális célú egyletek, közművelődési egyesületek, dalkörök, sport- és turisztikai egyesületek, gazdasági körök, pol ilikai-társadalmi egyletek, temetkezési egyesületek, jótékonysági egyletek, felekezeti körök, olvasókörök, egészségügyi társaságok, ipartársulatok, oktatási egyesületek és tűzoltóegyletek ).

234 Az 1867-1918 között tevékenykedő Nógrád megyei művelődési tartalmú egyesületeket Brunda Gusztáv már egyszerűbben — 6 típusba — osztotta be,

235 úgymint: közművelődési egyesülelek, gazdasági- és rétegegyesületek, társaskörök, vallási és karitatív, politikai tartalmú és hazafias egyesületek, továbbá ifjúsági-, legény- és leányegyletek. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül — dél-alföldi adatokat is hozva — Bezdán Sándor nemrégiben megjelent tanulmányában található, a tipológiára vonatkozó gondolatmenetét sem.

236 A legfrissebben megjelent, napjaink egyleteit tartalmazó címtár

237 a jellegük alapján sorolja 21 egyesületcsoportba e szervezeteket. Miután egyrészt ezen típuskategóriák jelentéstartalma — az egyes korszakoknak megfelelően és az egyesületfogalom értelmezési variációi folytán — gyakran változott, másrészt az ország különböző kiterjedésű régióira vetítve alkalmazták ezeket a tipológiákat, egységesítésükre, s ezáltal összehasonlíthatóságukra kell törekednünk. A megyék kutatási eredményeit egyesületeik sajátosságait összevetve kívánatos lenne egy egységes, országos tipológiát kialakítani, mert az egyes vármegyék nyilván több-kevesebb eltérést mutattak a törvényhatóságuk területén működő egyesülettípusokat illetően. Somogyban például nem alakultak kimondottan nemzetiségi egyesületek. Igaz, a megyét zömében magyarok lakták. A németek és délszlávok (főképp a horvátok) pedig az összlakosságból 13-15 %ban képviselték magukat. Korábban megvizsgáltam, hogy a hetvenkilenc, 5 %-nál nagyobb nemzetiségi részarányban lakott községben milyen egyesületeket szerveztek. E településeken több mint kétszáz társulatot alakítottak. Bár majd minden típusban alapítottak egyletet, de a legtöbbjük olvasókörökként alakult. Az 5 %-os alacsony határ meghúzása azonban kétségtelenül nem volt túl szerencsés válasz2)4 Márfi, 1989: 136. p. 235 Brunda, 1990: 143-170. p.; Brunda, 1993: 12. p. 236 Bezdán, 1995: 329-332. p. 237 Egyleti címtár. Szerk., Harsányi László, Kirschner Péter. Bp., 1992. Nonprofit Kutató csop. 9-14. p.