Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)

Bevezetés

Bevezetés A könyv címéül választott — immáron teljes — idézet szerint: az „...egyesületi élet a polgári szabadság, a polgári jogok biztosítására és a nemzeti szellem tetterős működésére fölötte szükséges; minél szabadabb valamely nép, annál kifejlettebbnek találjuk azt nagyban és kicsinyben; minél önkényesebb valamely kormány, annál nagyobb buzgalmat fejt ki az egyesületi élet elnyomásában."

1 E gondolat tükrében elgondolkodva olvastam néhány esztendővel ezelőtt Kende Péter következő mondatát: „A polgárosodás, mint tudjuk jó két évszázad óta Magyarország egyik megoldatlan kérdése."" E — valószínűleg vitatható — mondat elemzését természetszerűleg most nem tartom feladatomnak. Annyi azonban bizonyos — s ezzel bőven ki is merítem a közhely kritériumait —: igazolható, hogy a jelenkori társadalmi folyamatok egy korábbi drasztikus törés hátrányos jegyeit viselik magukon. A könyvünk témájánál maradva, bizton állíthatjuk, hogy 1988-1989-ben, sőt utána is, érezhető volt a helyi egyesületek hálózatának hiánya. Az egyesületek ugyanis a közösségi integrációnak egyik olyan formáját jelentik, melyek jelentősen megkönnyíthetik egy adott kor kérdéseire adandó válaszok megfogalmazását, de akár a helyi vezetők „természetes kiválasztódását" is. Jóllehet a fenti gondolatsort korábban fogalmaztam meg, a még élő problémák okán, — nézetem szerint —javarészt ma is aktuális. A megállapításaimat részben alátámasztotta, részben pedig kiegészítette két, a közelmúltban megjelent nyilatkozat. Mindkét politikus elismerve azt, hogy az egyesületek rendkívül hatékony formái lehetnek a helyi önigazgatásnak, beszélt a magyar társadalomban sokak által érzett talajvesztettségről, valamint az ebből fakadó elbizonytalanodásról. Ez a hangulat pedig nemcsak pszichikailag, hanem politikailag is veszélyes helyzetet teremthet, mert óriási teret adhat az egyén és a közösségek manipulálhatóságát illetően. Bár az egyesületek szépen szaporodnak, jelentőségüket nem igazán ismerték fel az emberek, akik — sok esetben az értelmiséggel egyetemben — még azt sem tudják, hogyan kell egyesületet alakítani. Fogalmuk sincs arról, mire jók e szerveződések, s hajdan mire használták ezeket? Az egyleti hagyományokat tudatosítani kell, hisz a történelem igazolta, hogy a XVIII. századtól kezdve a különféle szalonok, kaszinók és egyesületek növelték, erősítették a társadalmi (gazdasági, politikai, kulturális stb.) nyilvánosságot. Ezzel együtt az egyesületek, természetesen, gyorsították magát a polgárosodás folyamatát.

3 1 Lieber. 42. p. 2 Kende Péter: A „polgárosodás" és a magyar társadalom jövője=Magyar Nemzet. 1990. nov.19. Melléklet. 3 Ahogy ezt Nyugat-Európára nézve J. Habermas oly szépen leírta. Lásd pl.: Habermas: 41-43., 62-65., 81-85. p.