Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)
Bevezetés
Ahhoz, hogy az egyes, az önkéntesség elve alapján szerveződött társadalmi intézményformák valódi, mondhatni eredeti, organikus fejlődését feltárhassuk, az eltelt ötven évet jóval korábban megelőző időszakokra kell visszatekintenünk. Már csak az interdiszciplinaritás okán is igazat kell adni A. Gergely Andrásnak, amikor a helyi társadalommal foglalkozó hazai szakirodalom ez irányú hiányosságairól beszél. A közelmúlt változásai idején — Habermassal együtt 5 — divatba jött a civil társadalomról beszélni. Maga ez a fogalom is megérne egy részletes kutatást, mivel annyi értelemben használják, hogy az már — finoman fogalmazva — zavaró. Számos „egyesületkutató" szintén gyakorta alkalmazza e terminológiát. Többségük mindamellett, hogy rossz helyen él a kifejezéssel, mondandója tárgyáról is felületesen, általánosságban, s legfeljebb egy-egy jelenségre koncentrálva beszél. E publikációk szerzői jószerével csupán egy adott egyesület múltjával foglalkoznak. Azok száma már jóval kevesebb, akik valamely település, esetleg egy megye egyesületeinek hajdani tevékenységét kutatták. Ha hoss;:abb távú, megalapozottabb s valóban értékes és hasznos eredményeket nyújtó kutatásba akarunk fogni, akkor a tartós, állandóbb kategóriákra kell figyelmünket irányítani. Ezeken belül is leginkább az önkormányzatiság e sajátos, de korántsem ritka szeletének kialakulásával, gyakorlatával, a helyi közösségek szerveződésével és megtartó képességével kell foglalkoznunk. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az egyesületek múltjának tanulmányozása az egyes tudományos kutatásterületek számára pedig új, eleddig még kellőképpen figyelembe nem vett forrásokat nyithat meg. Az 1930-as években fogalmazta meg Dobrovits Sándor, hogy az egyesületek jelentősége — miután működésük ekkorra már „kiterjedt a társadalmi élet szinte minden megnyilvánulására" 6 — rendkívül megnövekedett. Ezek után napjainkban, amikor gyakorta kerül a figyelem középpontjába a helyi közösségek megtartó ereje, netán erőtlensége, eszébe jut a kutatónak, hogy egykor mily fontos szerepet töltöttek be egyesületeink. E közösségek szerepét számos gazdaság-, társadalom-, politika- és művelődéstörténeti munka említi. Ha az eddigi ismereteket számba vesszük és megnézzük mennyire ölelik fel azokat az adatokat, melyek birtokába juthatunk, láthatjuk, még most is milyen felületes és csak a határterületeket érintő tudásanyaggal rendelkezünk. A könyv elkészítésével kettős feladatot vállaltam. Egyrészt munkám eddigi tapasztalatait szeretném összegezni, másrészt pedig levéltárosként — vélhetően szerénytelenül — arra gondoltam, mi lenne, ha a helytörténetet egy kicsit ötvözném a köztörténettel ? Az egyesületek is abba, a tipikusan hétköznapi problémakörbe tartoznak, melyet úgy írhatunk le, hogy adott egy nap mint nap használt, magától értetődőnektűnő fogalom, amit ha meg kellene határoznunk, azonnal zavarba jönnénk. Az egyesületek kutatása — elismerem — meglehetősen munka- és idő4 A. Gergely:?,., 12., 35. p. 5 Habermas: 41-42. p. 6 Dobrovits: 4. p.
