Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)

II. Az egyesületkutatás lehetséges forrásai

II. Az egyesületkutatás lehetséges forrásai Az egyesületek, mint független közösségek természetesen autonóm iratkezelést folytattak. Az egyesületi iratokat tekintve a közigazgatási szervek is, a rendészeti szempontokat szem elött tartva, csupán a betekintési — ha úgy tetszik, az ellenőrzési — joggal rendelkeztek. Az egyesületek működésének történetét az utókorra átörökítő írásos dokumentumok megőrzése csak egy-egy lelkiismeretes tag gondoskodásán múlott. Ezért a kutatók jobbára csak a közvetett forrásokra támaszkodva tudnak előbbre jutni. A csekély számú és a gyakran töredékes egyesületifondok jelentik az első számú forráscsoportot. E kútfők legfontosabb állagai, a jegyzökönyvek, a tagnyilvántartások, a számadások és a pénztári naplók az esetek túlnyomó többségében nem kerültek közgyűjteménybe. A Somogy Megyei Levéltárban azonban a kutató fellelhet néhány olyan jól használható egyesületi fondot, mint például a „Berzsenyi Dániel" Irodalmi és Művészeti Társaságét, a Somogyvármegyei Régészeti és Történelmi Társulatét, a Somogy Megyei Múzeum Egyesületét, A Babócsai Alsójárási Népnevelési Egyletét, a Kaposvári Jótékony Nőegyletét, a Nagyatádi Polgári Olvasókörét és a Somogy Vármegyei Gazdasági Egyesületét. Az egyesületi iratok mellett a legfontosabbnak az egyesületi alapszabályok gyűjteményeit tekinthetjük. Ez utóbbi forrástípust — az 1394/1873. elnöki számú és az 1508/1875. számú belügyminiszteri rendeletek értelmében — az egykori alispáni hivatalokban kellett összegyűjteni. A vezető vármegyei tisztségviselő további tennivalói közé tartozott az egyesületi nyilvántartó könyvek vezetése is. Az alispáni egyleti törzskönyvek pontossága — legalábbis Somogy megyében — azonban gyakran számos kívánnivalót hagyott maga után, mert a hajdani regisztrátorok nem mindig különítették el egyértelműen az egyletek alakulásának, engedélyezésének és alapszabályaik későbbi módosításának időpontját, sőt néha összecserélték az egyesület tényleges alakulási és az alapszabály engedélyezésének dátumát is. A kettő közti különbség lehetett néhány hónap, de akár több esztendő is. Az egyesületi regiszterekben — a dolog természetéből adódóan — nem kaplak helyet az alapszabály nélkül működött társulatok. Emellett léteztek olyan, jóváhagyott alapszabállyal rendelkező egyesületek, amelyeket viszont egyszerűen kifelejtettek a törzskönyvekből. Somogyban mindegyik esetre hozhatunk példát. A kiegyezés előtt alakult, és azt követően tovább működött társulatok esetében gyakorta az alapszabályuk módosítását adták meg alapítási évnek. Példaként az 1860-ban újjáalakított Somogy Vármegyei Gazdasági Egyesület regisztrálását említhetjük. A megye egyik legpatinásabb egyesülete esetében még ezt is következetlenül tették, mert a megadott, 1892-re datált alapszabály-módosítást megelőzően már volt több olyan novella, melyet viszont nem jeleztek a nyilvántartásokban. A Somogy Megyei Általános Tanító Egyesület alapítási dátumát szintén helytelenül rögzítették az egyesületi törzskönyvben. E problémák miatt vált aztán szükségessé a megyei egyesületi törzskönyvek adatainak szinte folyamatos kiegészítése.