Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)
I. Az egyesület fogalma
Az eddigi jogtörténeti kutatások (is) egyértelműen bizonyítják, hogy — mint az emberi szabadságjogok egyik legfontosabbika —, az egyesülési szabadság ís ezzel összhangban az egyesülési jog alapelvei a polgári állam kialakulásával együtt, illetve ezt követően, ennek keretén belül öltöttek formát, majd pedig a liberalizálódás útjára lépett törvényhozásban e princípiumok meg is fogalmazódtak. „Az állam általában tudomásul vette az egyesülési jogot, de történelmi koronként eltérő módon szabályozta azt..." 43 Ez egyébkent az angolszász és a római-germán jogcsalád jogrendszereinek összevetését követően evidtnssé válik. 44 Már a XVIII. században — a polgárosodás folyamatával, illetve a témánk szempontjából érdekes, Habermas által megrajzolt polgári nyilvánosság kialakulásával és fejlődésével 45 párhuzamosan — megfogalmazódott az állam hatalmát korlátozó egyesülési és gyülekezési szabadság eszménye, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó egyesülési jog. Szinte valamennyi európai polgári alkotmányban szerepelnek ezen jogok. Elsőként az 1814-es holland alaptörvény, majd a polgári mintaalkotmánynak tekinthető 1831. évi belga, azután az 1848-as francia, az 1849-es német birodalmi alkotmány rendelkezelt az egyesülési jogról. Az osztrákok 1867-ben rendezték e kérdést. Őket követte Szerbia, Svájc, Bulgária, öánia, Spanyolország, Portugália és Finnország. Magyarországon — természetesen, nem minden előzmény nélkül — a „közszabadság", ezen belül az egyesülési jog kérdésére a reformkorban megjelenő liberalizmus eszmerendszere irányította a figyelmet. Mint már utaltunk arra, a hazai egyesülési jog átfogó regulációja nem történt meg. Az 1848-as törvényhozók nem alkottak önálló egyesületi jogszabályt. A neoabszolutizmus korszakában Bach Sándor 1850-ben egy rendelettel, /. Ferenc József pedig 1852-ben egy pátenssel szigorította meg az egyletek alakítását, illetve a már meglévők működését. A kiegyezés után egy, 1868-ban lett — szinte hamvában halt — kísérletet 46 nem számítva, csak alacsonyabb szintű jogszabályok rendelkeztek az egyesületekről. Ezáltal — Ereky István, e korszakra vonatkozó megállapítása szerint — egyfajta névleges egyesületi szabadság jött létre, mert az államhatalom ily módon rendkívül széles értelmezési mozgásteret kapott. A dualizmus első éveiben — 1867-ben, illetve 1871-ben — korlátozták a bírák és az ügyészek egyesületeken belüli részvételét. 47 Az 1868-as nemzetiségi törvényben elismerték az érintettek cgyesületalakítási jogát. Szapáry Gyula belügyminiszter 1394/1873. elnöki számú körrendelete, melyet még a két világháború között is érvényes alapvető jogforrásnak tekintettek, elvben — Magyarországon először — ugyan kimondta az egyesületi szabadságot, de az egyesületek működését miniszteri engedélyhez kötötte. A törvényes felügyeletüket pedig a törvényhatóság első tisztviselőinek kezébe adta. A belügyi tárca vezetője 43 Szabó L.: 5. p. 44 Halmai, 1990: 51-56. p.; Tocqueville: 154. p. 45 Habermas: pl.: 9-11., 41-43., 81-85. p. 46 Őrinc, 1980: 305. p.; Őriné, 19883: 232. p. 47 Máthé: 44. p.
